Ugrás a tartalomra
A szó megjelöli tárgyát, s egyúttal mindjárt meg is rabolja azt. Hiszen a lényeg éppen a jelenvalóság volna, a dolgok egyszeri, örök lobogása. Az állatoknak nincs szavuk szívre, vízre, a mező selyemfüvére, mégis isznak a patakból, legelnek, vagy éppen lakmároznak.
Kapcsolódó idézetek
-
Ahogy egyikünk sem "csak egy ember", hanem összetett egyén, akinek a teste csak egy eszköz, amin keresztül megtapasztalhatja az életet, ugyanez igaz az állatokra is. Lehet, hogy másként néznek ki, másként "beszélnek", másként viselkednek, de a lényeg ugyanaz, főleg abban a tekintetben, ami erkölcsileg számít. Élnek, tudatosak, éreznek, szenvedni tudnak, családjuk és barátaik vannak, biztonságot és kényelmet keresnek.
-
Az anyag szakadatlanul áramló folyó; a természet tevékenysége folytonos változásban nyilvánul meg, a végső ok ezer meg ezer fordulat szövevényében bujkál. Szinte semmi állandó nincs, s lábunknál tátong a múlt és jövő feneketlen, mindent fölfaló mélysége. Hogyne volna hát esztelen, aki ilyen körülmények között felfuvalkodik vagy szorong vagy jajgat, mintha valami akár egy ideig, akár tartósabban kellemetlenséget okozhatna.
Marcus Aurelius
-
Hát ennyi az ember. Állat. Indulatos, meggondolatlan állat, saját ösztöneinek prédája, ösztöneinek, melyek arra valók, hogy átörökítse az életet, ehelyett a legidiótább dolgokra sarkallják.
Giorgio Pressburger
-
Az állatok félnek. Éreznek. Tudnak örülni és végtelen bánatot átélni. Legbelül ugyanaz az ősi szándék vezérli őket, mint minden embert: túlélni! Az összes élőlényt ez hajtja, még a növényeket is.
Téti István
-
Nincsenek halott dolgok, minden él (...). Nem csak az emberek, az állatok, a madarak. A fa is, a kő is, a bot is és mindenféle gép is. Csak ravaszkodnak, tettetik magukat, mintha nem élnének, de valójában mindent látnak, éreznek, és amikor csak akarnak, mindent saját kedvükre tesznek, nem pedig az ember óhaja szerint.
-
Az állatok nem élnek sem a jövőben, sem a múltban. Ezzel sok gondot megspórolnak maguknak, például nem gondolkoznak azon, meddig fognak élni. Másfelől, a jelenük boldogtalan, ezek a jámbor állatok nem tudnak meríteni sem a múlt szép emlékeiből, sem egy jobb jövő reményéből. Számukra a jelen kínjai végeérhetetlennek tûnnek, se eleje, se vége.
Francois Lelord
-
Az állati tudat egyszerû, és ezért élesen körvonalazott. Az állatok sosem töltenek azzal időt, hogy a tapasztalatokat kis darabokra osszák, és aztán eltöprengjenek az összes kihagyott részen. A világegyetem teljes parádéja takarosan nyilvánul meg számukra úgymint dolgok a) amikkel üzekedni lehet, b) ehetőek, c) amik elől el kell rohanni, és d) sziklák. Ez megszabadítja az elmét a szükségtelen gondolatoktól és vágóélhez juttatja olyasmikben, amik tényleg számítanak. Az átlagállat valójában sosem próbál meg egyszerre menni és rágógumizni. Másrészt az átlagember mindenféléről gondolkozik megállás nélkül, különféle szinteken, biológiai napirendek és időjelzők tucatjainak közbeszólásával. Vannak kimondandó gondolatok, meg magángondolatok, meg igazi gondolatok, meg gondolatok a gondolatokról, meg aztán a tudatalatti gondolatok teljes skálája. Egy ember fejének gondolatolvasása fülsüketítő lárma. Vasútállomás, ahol az összes hangosanbeszélő egyszerre beszél.
Terry Pratchett
-
A természet - valóság. Egyszerûen - van. Árad. Tanít. Tanít, hogy lenni, élni jó. És szép. Hogy lenni annyi, mint önmagamat ingyen, ajándékként adni. Egy kő, egy virág, egy fa, a naplemente, a Hold, a szellő mindennek és mindenkinek válogatás nélkül van, árasztja önmagát. Nem tud nem lenni, nem tudja nem adni magát, nem tud áradni. Mutatja az utat, a létezés egyetlen útját.
-
Az állatok (...) beszélnek hozzánk. Aki veszi a fáradságot, és odafigyel, egy idő után be tudja azonosítani, hogy egy-egy hang vagy testtartás mit jelent. Ha ez sikerül, lehet jeleket utánozni. Adni és venni. Vagyis, ha úgy tetszik: "beszélgetni".
-
Az emberek mindent elrontanak azzal, hogy folyton kérdéseket tesznek fel, folyton megmagyaráznak vagy félremagyaráznak valamit. A kutyákban csodálatos, hogy nincsenek szavaik, ettől a világ megmarad olyannak, amilyennek megteremtődött: gyermekien egyszerûnek és jelen idejûnek.