Hozier

Még egy dolog, amit imádok a zenélésben: örökké tart, és az ilyen időkben, amikor jó írni, szép dolog hátrahagyni valamit. Ha mást nem, az elismerést. És ez örökre megmarad.

Nagyon büszke vagyok a generációmra. Én sok szempontból nem vagyok jó példa a generációm tapasztalataira, mert kiszabadultam (...) a körülmények közül, melyekkel magunkra hagyott, és kiszabadultam a feltételek alól, melyeket ránk kényszerített az az idősebb generáció, amely oly sokféleképpen teljesen rosszul kezelte a dolgokat.

Van egy slágered, mindenki ismeri az arcodat, mindenki tudja a nevedet. Nem érzel semmi különbséget, csak szembesülsz a saját másságoddal.

A mennyország nem képes befogadni egy olyan szerelmet, mint amilyen a miénk.

Az életem a születésem óta egy vihar. Miért félnék bármilyen hurrikántól?

Minden terv homokba íródik vagy kicsúszik a kezünk közül, de csak mert úgyis tudjuk, hogy egyszer minden véget ér, nem változtathatjuk meg a terveinket, amikor újra belevágunk.

Drágám, éhezem, Hadd tegyem az ajkam valamire, Hadd öleljem körbe fogaimmal a világot.

Nincs édesebb ártatlanság, mint a mi szelíd bûnünk e szomorú lét őrületében, e szomorú föld talaján.

Az én egyházam nem kínál abszolútumokat, ő azt mondja, imádkozzunk a hálószobában. Az egyetlen mennyország, ahova mehetek, az, ahol egyedül lehetek veled.

Nem a saját kezeim fognak cserben hagyni, hanem ez a világ egyszerûen több erőt igényel, mint amennyit adott nekem.

Soha ne szelídítsd meg a démonjaidat, De mindig tartsd őket pórázon!

A hírnév és a siker mítoszát azért ápolják, mert pénzzé tehető és jövedelmező.

Lenyûgöz, hogy egy dal mit jelenthet a történelem tükrében: egy korszak pillanatképe, szinte olyan, mint egy fénykép arról a korról, amiben a szerző élt. Legyen szó a 20. század eleji dalokról, amelyekben fejadagokról és az ételért való sorban állásról énekelnek, vagy akár Justin Bieber daláról, aki arról szövegel, hogy "baby, baby, baby", ezek betekintést nyújtanak az adott kultúrába, a társadalom értékeibe, reményeibe és félelmeibe.

A közösségi média a felszínes, extrovertált én reklámja.

Az élet elterelésének megvan a mûvészete.

Az idealizmus börtönben ül, a lovagiasság a kardjába dőlt, az ártatlanság sikoltva halt meg.