James Norbury

- Mi lesz, ha olyanokkal találkozom, akik nem kedvelnek engem, vagy azt, amit csinálok? (...) - Muszáj továbbmenned az utadon. Inkább őket veszítsd el, mint önmagad.

Minden dolognak véget kell érnie, kis társam. Ez teszi olyan értékessé.

- Nehéz mindenkivel kedvesnek lenni. (...) - És a legnehezebb, hogy magunkkal bánjunk kedvesen. De meg kell próbálni.

Engedd el, vagy engedd át magad.

Õsszel azt mutatja meg a természet, milyen szép az elengedés.

Hallod, ahogy a szél zörgeti a fát (...)? Így üzen nekünk a természet, hogy álljunk meg egy pillanatra, lélegezzünk és csupán legyünk.

Akár dicsérnek, akár kritizálnak, (...) csak vedd könnyedén. Sok mindennek kell érnie egy fát, hogy erős legyen.

Az egyik legnagyobb dolog, amit valakiért tehetsz, hogy meghallgatod.

Tarts lámpást valakinek, és azt veszed majd észre, hogy a magad ösvényét világítod meg vele.

A legkisebb fény is jobb, mint a sötétség.

Ha hagyod, hogy a félelem még a próbálkozástól is eltántorítson, biztos a kudarc.

Néha a legtöbb, amit tehetünk, ha megkínáljuk a másikat egy teával. És ez elég is lehet.

- Minden évszak teljesen más, mégis mindegyiknek megvan a maga csodája. - Akárcsak nekünk.

Néha a legkisebb lépés is több, mint a semmi.

- Ez a legrövidebb nap. Most már tényleg itt a tél. - De a leghosszabb éjszaka is a maga csodáival.

- Ha rossz dolgokra gondolok, akkor rossz vagyok? (...) - A hullámzás nem az óceán. A gondolat nem az elme.

Télen a természet visszavonul, megpihen, és erőt gyûjt egy új kezdethez. Ezt mi is megtehetjük, kis barátom.

Mindenhol ott a szépség, csak néha nehéz meglátni.

- Nem tudom elmagyarázni, hogy érzem magam. (...) - Nem baj. A szavak nem alkalmasak mindenre.

Azelőtt a legnehezebb a pillangónak, hogy kikel a bábból.