Jane Goodall

Milyen bámulatra méltók a körülöttünk lévő állatvilág lakói! Még akkor is csodálatos, ha az összetett viselkedést csupán az ösztön diktálja - legyen az veleszületett vagy a genetikai öröklődés révén beprogramozott.

Amikor elfogadjuk, hogy még a kevésbé fejlett aggyal rendelkezők is éreznek fájdalmat, új megvilágításban kezdjük majd átgondolni a többi állathoz fûződő kapcsolatunkat. Nem csak alázatosak leszünk, hanem szégyenkezni is fogunk, mivel nemtörődömségünk és tudatlanságunk oly sok kegyetlenséget okozott.

Mindig higgyetek magatokban és abban, hogy meg tudjátok valósítani az álmaitokat! Fontos, hogy ne veszítsétek el a reményt, és mindenkit ösztönözzetek, akik gyengébbek vagy reményvesztettek - ez a felelősségünk a társadalom tagjaiként.

Tudatosítsuk végre magunkban, hogy a bolygót nem kvázi a szüleinktől örököltük, hanem sokkal inkább a gyermekeinktől vettük kölcsön. De épp most lopjuk el a jövőt tőlük - és azzal dicsekszünk, hogy a legintelligensebb teremtmények vagyunk, amelyek valaha szaladgáltak ezen a bolygón. Hogyan lehetséges az, hogy megengedjük magunknak az egyetlen élőhelyünk tönkretételét? Az a benyomásom, hogy elveszítettük azt a bölcsességet, hogy a cselekedeteink következményeire tekintsünk.

Fogyasztói és mindent eldobó társadalmunknak végre fel kell ismernie, hogy semmi nem határtalan. Hiszen csak ez az egy, gyönyörû bolygónk van, és meg kell őriznünk saját magunk, a gyermekeink és az összes jövő generáció számára. A természet sokszínûsége és a sértetlen ökoszisztémák minden élőlény számára - mi is idetartozunk - nem a luxust jelentik, hanem nélkülözhetetlenek a túléléshez.

Ha azt akarod, hogy az emberek megváltozzanak, nem szabad rájuk kiabálnod. Meg kell mutatnod a szívedet, hogy elérd az ő szívüket, és jó példával kell elöl járnod. Meg kell mutatnod, hogy nem hiábavaló megváltoztatni a viselkedésüket.

Tudom, milyen nagy erő keletkezik, ha fiatal emberek elhatározzák, hogy megváltoztatnak valamit. Hatalmuk van, és a bolygó jövője a kezükben van. És mi, idősebbek? Tartozunk nekik azzal, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a jövőjükért.

Ami ellen egyébként vehemensen tiltakozom: amikor az emberek azt gondolják, felsőbbrendûek vagyunk az állatokhoz képest. A bolygónkon élő minden egyes individuumnak megvan a joga a létezésre, és szerepe van. Együtt vagyunk egy nagy egész, ami csak akkor tud mûködni, ha figyelmesen bánunk egymással.

Soha nem lehetünk eléggé tudatában annak, mennyire összeköt minket a családi kötelék, és milyen fontos lenne, hogy ezt a kapcsolatot ápoljuk. A tiszteletteljes bánásmóddal számos problémát elkerülhetnénk.

Ami leginkább elér az emberekhez, az az, ha történeteket mesélünk.

Azt szokták mondani, hogy az emberek és a többi állat között a fő különbség az értelem robbanásszerû fejlődése. Ám úgy tûnik, amilyen okosak vagyunk, amilyen csodálatos eredményeket értünk el, úgy veszítettük el a bölcsességünket. A bölcsesség az, amikor egy döntést annak alapján hozunk meg, hogy az miként hat majd a jövő generációira. Mi az itt és most alapján döntünk.

A gyermekek megértik, hogy vannak sokkal fontosabb dolgok, mint az ember bőrszíne, nyelve, nemzetisége vagy a vallása. A tény az, hogy mindannyian emberek vagyunk, mind szeretünk, mind sírunk, mind vérzünk, egy családot alkotunk.

A kapitalizmusnak át kell alakulnia, ha életben akarunk maradni.

Az intellektus hasznos a problémamegoldásban, bonyolult matematikai mûveletekben vagy az univerzum kutatásában, de ha intelligens vagy, akkor nem pusztítod el az egyetlen otthonod, az nem túl intelligens. Úgy tûnik, elvesztettük a bölcsességünket.

Ha tiszteljük a természetet, az állatokat és egymást, a dolgok nagyon másképpen alakulnának. Egy olyan jövőt szeretnék, amelyben megtanultunk harmóniában élni a természettel, ahol új módszereket fejlesztettünk ki az életvitelünkre, az élelmiszerek előállítására és a pénzkeresésre. Magunk mögött kell hagyni azt az arroganciát, hogy csak azért, mert olyan aggyal rendelkezünk, amellyel képesek vagyunk a Marsra utazó rakétákat tervezni, több jogunk van ezen a bolygón élni, mint egy polipnak. Fel kell ismernünk, hogy ennek a természeti világnak a részei vagyunk, és az életünk függ tőle.

Van reményem a jövőben: a fiatalok, akik megértik a problémákat, és van kellő erejük a világ megváltoztatásához.

Minden élelmiszervásárlás szavazás is egyben. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a mi egyéni, kis cselekedeteink nem számítanak, hogy egyetlen étkezésen semmi sem múlik. Ám minden fogásnak, minden egyes falatnak saját előélete van, ahogyan termelték vagy nevelték, ahogy betakarították. A vásárlásaink, a szavazataink szabják meg az előttünk álló utat.

Anyagias világunkban, ahol csak a pénz számít, gyakran elsikkadnak a szeretet és az együttérzés emberi értékei.

Ha elkezdünk gondolkozni a napi döntéseink következményeiről, etikusabb döntéseket fogunk hozni. (...) Életünk minden napján hatással vagyunk, és a döntéseinken múlik, hogy milyennel.

Mindennek két oldala van. Ahogy csak az ember lehet igazán gonosz, úgy igazán önzetlen is csak az ember lehet.