Janicsák Veca

Átlépünk majd százezer akadályt, Szerelem ébred, nekem az élet: te vagy, Átúszunk majd a világ vad folyamán, A szerelem éltet, nekem az élet: te vagy.

Az emberiség nem a politikára termett, indulatokat és ellenségeskedést szít.

Az igazi majd úgy jön el, hogy nem hagy el, és észre sem vennéd. Hogy mióta van ott veled, de úgy szeret, ahogy te szeretnéd.

Az igaziban bízni kell, hinni kell, hogy lesz majd minden szép. De tudod-e, hogy hagyni kell, ha átölel, mikor életedbe lép?

Ma megkapsz mindent semmiért, Mutasd meg, végre mennyit ér neked, A holnap így lesz szép.

A holnap mindig annyit ér, Amennyit megtettél a tegnapért.

A színpadon nem lehet hazudni. Ha nem érzed azt az érzést, amiről énekelsz, akkor annyi. Azt észreveszik.

Annál nincs borzasztóbb, amikor nem tudsz magaddal mit kezdeni, érzed, hogy tudsz valamit, és még sincs rá kereslet.

Úgy engedj el, hogy nem sebzel mélyen. Úgy engedj el, ne fájjon visszanéznem. Úgy váljunk el, hogy más válasz nincsen. Úgy engedj el, hited ne lássam térden, s mindig a hősöm leszel.

Nem az lesz a sztár, aki híres, és tele van vele a sajtó, hanem aki tud támaszt és vigaszt nyújtani akkor, amikor nehéz perceik vannak azoknak, akik bíznak benne. Akinek a zenéjében találnak lélekhez szólót.

Úgy váljunk el, mint álmoktól reggel, Úgy váljunk el, hogy egy napot se temess el, Úgy múljon el, hogy ne ûzzön emlék, mit megmérgezel.

A könnycsepp megtöri a fénylő múltat, lelkem őrzi, de engedlek tovább. Ma éjjel már nem akarok így gondolni rád, nem akarok várni. Menj tovább!

Valahol a világûrben Szünet nélkül lobog a láz. Veled vagyok apró a télben, Ez minden vágyat megmagyaráz.

Nem hiszek alapvetően a sorsban, szerintem az életünk túlnyomó részét a döntéseink határozzák meg, ám a szerelem egy kivétel, hiszen ebben a kérdésben valahol mégis rajtunk kívül álló tényezőkre kell hagyatkoznunk. Pont ezért nem is lehet szerelmet keresni.