Jaroslav Hasek

Az olyan emberek, akik megbotránkoznak egy erős kifejezésen, gyáva kutyák, mert elképednek a való élettől, és éppen az ilyen gyönge emberek ártanak a legtöbbet a kultúrának és a jellemnek is. Ezek túlérzékeny babák gyülekezetévé nevelnék a nemzetet, egy olyasféle álkultúra önfertőzőivé, amilyet Szent Alajos képviselt, róla ugyanis azt írja Eustachius barát, hogy amikor Szent Alajos meghallotta, hogy egy férfi kiereszti a szeleit, mindjárt sírva fakadt, és csak egy imától vigasztalódott meg.

Jól nevelt ember mindent elolvashat. Olyasmin, ami természetes, csak a legdisznóbb fráterek és a rafinált trágárok botránkoznak meg, akik alávaló álszentségükben nem nézik a tartalmat, és dühödten vetik rá magukat egyes szavakra.

Az élet nem illemtani iskola. Mindenki úgy beszél, ahogy tud.

Gazember is kell a világba. (...) Ha mindenki csak jót akarna a másiknak, már rég agyonverték volna egymást az emberek.

A kutya hûséges állat, de csak az olvasókönyvekben vagy a természetrajzban. Szagoltassanak meg a leghûségesebb kutyával egy darab sült lókolbászt, és a kutya el van veszve.

Akinek akasztófát rendelt a sors, az nem fullad vízbe.

Nem szabad hinni a véletlenben, jobb, ha reggel és este is felpofozzuk magunkat, hogy el ne felejtsük, hogy az óvatosság sohase fölösleges, és hogy jóból is megárt a sok.

Nem lehet mindenki okos, (...) kell, hogy a hülyék kivétel legyenek, mert ha mindenki okos volna, akkor annyi ész volna a világon, hogy attól minden második ember teljesen meghülyülne.

Akár így volt, akár úgy volt, valahogyan mindig csak volt, hogy sehogyan se lett volna, úgy még sohasem volt.

Az emberiségnek küzdelemre van szüksége, különben az emberi szív olyan volna, mint a Szahara. Síkság, lapály, homok és tevék - semmi tréfa, semmi mulatság.