Jean de La Bruyére

Azt hiszem, hogy gondolkodásunk, kedélyünk, ízlésünk, szenvedélyeink és érzelmeink tekintetében attól a helytől függünk, ahol élünk.

A bölcs ember nem hagyja kormányozni magát, és nem igyekszik másokat kormányozni; azt akarja, hogy mindig csak az ész kormányozzon.

A rajtunk esett sérelmek érzését kezdetben elfojtani és évek múltán megőrizni egyaránt nehéz.

Ahogy mindinkább vonzódunk azokhoz az emberekhez, akikkel jót cselekedtünk, úgy mind hevesebben gyûlöljük azokat, akiket nagyon megbántottunk.

A szerelem a csömörbe hal bele, s a feledés temeti el.

Nem akaratunktól függ, hogy örökké szeressünk valakit, mint ahogy az sem függ akaratunktól, hogy ne szeressünk.

Az idő erősíti a barátságot, és gyengíti a szerelmet.

Szívünk jóvoltából összeférhetőbbek és kellemesebb társaslények vagyunk, mint eszünk jóvoltából.

A bûnös megbüntetése intő példa a gazembereknek, az ártatlan elítélése minden tisztességes ember ügye.

Azt tapasztaljuk, hogy némely embert ugyanazok a hibái buktatnak le a magas polcról, amelyek felemelték oda.

A nehézségekből születnek a csodák.

A férfi más ember titkát jobban megőrzi, mint a magáét - a nő a magáét jobban őrzi, mint a másét.

A hirtelen támadt szerelemből a leglassabban gyógyulunk ki.

Hálásak lehetünk barátunknak, ha miután nagy kegybe jutott, még ismerősünk marad.

Vannak olyan rossz fából faragott és rossz jellemû emberek, akikhez sohasem szabad leereszkednünk, akikre a lehető legkevesebbet panaszkodjunk, s akikkel szemben még az sem tanácsos, hogy igazunk legyen.

A kritika öröme megfoszt bennünket attól az örömtől, amelyet a szerfölött szép alkotások mélységes hatása okozna.

Ne várjunk a nevetéssel, amíg boldogok leszünk, mert különben félő, hogy meghalunk, anélkül, hogy nevettünk volna.

Az érzéketlen nő olyan nő, aki még nem találkozott azzal a férfival, akit szeretni fog.

A barátság elhidegülésének és lazulásának megvannak a maga okai; a szerelemben annak, hogy nem szeretjük egymást többé, nemigen van más oka, csak az, hogy túlságosan szerettük egymást.

Megesik néha, hogy a nő eltitkolja a férfi előtt mindazt a szerelmet, amelyet iránta érez; a férfi pedig ugyanakkor színleli mindazt a szerelmet, amelyet nem érez iránta.