Jean-Jacques Rousseau

Aki lemond szabadságáról, az ember voltáról, emberi jogairól, mi több: kötelességéről mond le.

Azok, akik keveset tudnak, általában jó beszélők, akik meg sokat tudnak, keveset beszélnek.

Világunkban semmi nem éri meg az emberi vér árát.

Az ember szabadnak születik és mégis mindenütt bilincsekben él.

Úgyszólván kétszer születünk meg, egyszer létezni, másodszor élni.

Isten, akit én imádok, nem a sötétség istene; nem azért adta az értelmet, hogy megtiltsa annak használatát. Tőlem azt kérni, hogy az értelmemet feladjam, azt jelentené, hogy megsérteném annak teremtőjét.

Szívesen megvallom Önöknek, hogy bámulatba ejt a szent írások fensége és az evangélium szentsége a szívemhez szól. Nézzék csak meg, milyen fellengzős beszédûek a filozófusok könyvei, milyen jelentéktelennek tûnnek emellett. Lehetséges, hogy egy ilyen fennkölt és ugyanakkor ilyen egyszerû könyv emberi alkotás lenne? Lehetséges, hogy az, akinek a történetét elmondja, saját maga csak egy ember lenne? Csupán egy olyan hang, amit egy rajongó vagy egy becsvágyó szektás hirdet? Minő szelídség! Milyen erkölcsi tisztaság. Mily megható bájosság a tanításaiban! Micsoda magasztosság az alapelveiben! Milyen mélységes bölcsesség a beszédeiben! Micsoda merészség! Milyen finomság, ugyanakkor milyen ütőerő van a válaszaiban! Micsoda hatalom a szenvedélyein. Hol van az az ember, az a bölcs, aki gyengeség és hivalkodás nélkül így képes cselekedni, szenvedni és meghalni?

Ha meg akarsz érteni egy embert, nézd meg az embereket; és ha meg akarod érteni az embereket, nézd meg az állatokat.

A sértegetések azoknak az "érvei", akiknek nincsen igazuk.

A hangsúly a beszéd lelke, ez adja bele az érzést és az igazságot.

Ilyen az emberiség sorsa: az ész megmutatja nekünk a célt, a szenvedélyek pedig eltávolítanak tőle.

Az első ember, akinek eszébe jutott, hogy egy darabka földet elkerítvén így szóljon: ez az enyém, s aki elég együgyû embereket talált, hogy ezt elhiggyék, volt a polgári társadalom megalapítója. Mennyi bûntől, háborútól és gyilkosságtól, mennyi nyomorúságtól mentette volna meg az emberi nemet, aki ekkor kihúzza a karókat, betemeti az árkot, s azt kiáltja felebarátainak: őrizkedjetek attól, hogy erre a csalóra hallgassatok! Elvesztek, ha elfelejtitek, hogy a föld gyümölcse mindenkié, a föld viszont senkié.

Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok.

Az ember cselekvésre és gondolkodásra született, nem bölcselkedésre. A bölcselkedés csak boldogtalanná teszi, anélkül, hogy jobbá vagy okosabbá tenné.

A nép jót akar, de nem mindig tudja, mi a jó.

Ha létezik egyáltalán kellő számú tanúbizonysággal alátámasztott beszámoló, hát a vámpírokról szóló ilyen. Nem hiányzik semmi. Hivatalos jelentések, közismert személyek - orvosok, papok, rendőrbírák - eskü alatt tett, írásbeli nyilatkozatai: egyetlen jogász sem kívánhat ennél meggyőzőbb bizonyítékokat. És mégis, ugyan ki hisz a vámpírokban?

A boldogság nem visel külső jelvényt, hogy felismerhessük, olvasni kellene a boldog ember szívében; de a megelégedés kisugárzik a tekintetből, a viselkedésből, a hanghordozásból, a magatartásból, s mint egy átárad arra, aki észleli.

Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.

A gyöngének mindig az a sorsa, hogy önnön lényével táplálja a hatalmast.

Fiatal fővel még érdemes tanulmányozni a bölcsességet, öregkorban már gyakorolni kell.