Jennifer Weiner

A dolgok mennek a maguk útján. (...) A múltat nem lehet meg nem történtté tenni. Nem csinálhatjuk újra, nem forgathatjuk vissza az idő kerekét. Egyetlen dolgon változtathatunk, és ez az egyetlen, amiért aggódni érdemes, az az, mennyire hagyod, hogy befolyásoljanak minket.

Ötévesen megtanultam olvasni. A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta, de mindegyikben új világok és új barátok vártak. A mai napig fura érzés önt el, amikor először ütök fel egy kötetet. Izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.

A szerelem az a szőnyeg, amit kihúznak az ember alól.

Ha valamit nagyon erősen kívánsz, legalábbis a tündérmesék szerint, az végül valóra is válik. De általában a legkevésbé sem úgy, ahogyan azt te elképzelted, és a végkifejlet se mindig boldog.

Továbblépsz, mert ez az élet rendje; mert csak ezt teheted. Addig mész, amíg elmúlik a fájdalom, vagy találsz valami újat, ami még ennél is jobban fáj.

Már nem szeretem őt. De ez nem jelenti azt, hogy már nem is fáj.

Az anyukám azt mondja, hogy jobb szeretni és szenvedni, mint egyáltalán nem ismerni a szerelmet.