Ötévesen megtanultam olvasni. A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta, de mindegyikben új világok és új barátok vártak. A mai napig fura érzés önt el, amikor először ütök fel egy kötetet. Izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.

Kapcsolódó idézetek

1. Először gyermekkorunkban varázsol el minket az irodalom, mert ajtókat nyit ki, és olyan világok tárulnak fel előttünk, amelyeknek addig létezéséről sem tudtunk.
2. Az biztos, hogy a gyerekkori olvasmányok meghatározóak, hogy egy erős benyomás aztán el tudja dönteni, hogy valaki olvasóvá lesz-e. Ha beszippantja egy könyv, és megérzi, micsoda boldogság egy történet örvényének legmélyébe kerülni, akkor később is keresni fogja ezt az érzést. A vers pedig, szerintem, olyasfajta örömet tud ébreszteni, otthonosságot és vágyakozást valami idegenség iránt, mint egy titokzatos, állandóan kísértő dallam, ami vissza-visszatér az emlékezetünkbe. Tóth Krisztina
3. Én igyekeztem megőrizni azt a lázat, izgalmat, amit az ifjúság fût az olvasás alá. Ez a világ felfedezésének izgalma. Ha ezt a kíváncsiságot sikerül megőrizni, akkor megmarad valami az ifjúságból. Ungvári Tamás
4. Azt szeretném tudni (...), mi is van egy ilyen könyvben, amíg csukva van. Természetesen betûk vannak benne, melyeket papírra nyomtattak, de mégis valaminek kell még lennie benne, mert ha kinyitom, egyszerre előttem áll egy egész történet. Személyek bukkannak fel, akiket még nem ismerek, mindenféle kalandok, tettek és harcok fordulnak elő - és néha tengeri viharok játszódnak le, vagy az ember idegen országokat és városokat lát. Ez mind benne van ugyanis valahogyan a könyvekben. El kell olvasni, hogy átélhessük, ez világos. De belül mindez már előre megvan. Michael Ende
5. Ha egy jó könyvet először olvasok, az éppen olyan, mintha új barátot szereznék, s ha egy könyvet, amelyet ismerek, újra elolvasok, mintha régi baráttal újra találkoznám.
6. Azért írok a gyerekeknek, mert gyerekkoromban a könyvek mentették meg az életem. Megmutatták, hogy ha akarom, erős lehetek, akár új bőrt is növeszthetek, ha az enyém túl vékony, vagy nem megfelelő színû. A könyvek révén az lettem, ami a valóságban soha: bátor, merész és természetfeletti módon gyors. Ezt akartam visszaadni. Azoknak a gyerekeknek, akik számkivetettnek érzik magukat, akiknek a tehetségét még nem fedezték fel, akiknek a képességei még nem nyilvánultak meg - meg akartam mutatni nekik, hogy egyszer eljön az ő napjuk.
7. Szinte már el is felejtettem, miért szerettem annyira olvasni régen. Most újra rájöttem: az illúzió miatt. Bármiről is szól egy könyv, annyira sosem lehet borzalmas, mint az életem.
8. Az olvasás is olyan dolog, amit valaha élveztem, amikor még semmi gondom nem volt a világon. Az utóbbi pár évben viszont nem töltöttem túl sok időt vele. Sosem lett volna szabad lemondanom róla, mert ez nagyon kellemes menekülés a valóságos világból... amire kétségbeejtően nagy szükségem van.
9. Az irodalom mindenképpen segít, akár magam mûvelem (ha lehetek ilyen öntelt), akár csak élvezem. És ma egész nap írtam és olvastam. De még a könyvesboltban is olyan jó volt, azok a szagok... van egy hosszú listám, milyen könyveket szeretnék a közeljövőben megvenni. A könyvek a barátaim. Bennük bízhatom, eddig még kivétel nélkül mindig segítettek, megvigasztaltak, elringattak.
10. Fiatal koromban mindig azon igyekeztem - és milyen keservesen! -, hogy kifejlesszem magamban a vallásosságot és az esztétikai érzékemet. Itt van, mondtam magamnak, két hallatlanul fontos és izgalmas érzés. Az élet gazdagabb, melegebb, fényesebb, sőt szórakoztatóbb volna, ha át tudnám élni ezeket. Megpróbáltam. Elolvastam a misztikusok könyveit. Hiába, siralmas locsogásnak tartottam őket, aminthogy valóban azok is, ha az olvasó nem tud belehelyezkedni abba az érzelembe, amit a szerző megélt, amikor mûvét írta. Mert itt csak az érzelem számít. Aldous Huxley