Jill Bolte Taylor

Az élet kemény, egyszer fent vagyunk, másszor lent, és senki sem jött úgy erre a világra, hogy útmutatót nyomtak volna a kezébe, amelyben benne állt, hogyan kell mindent jól csinálni. Azt azonban megtanultam, hogy van erőnk megállni, megkerülni a megszokott mintáinkat, és jobb döntéseket hozni. Megvan a hatalmunk, hogy minden egyes pillanatban eldöntsük, kik és milyenek akarunk lenni.

A belső béke csak egy gondolatnyira van tőled. Mindig ott van és mindig elérhető - bármikor testet ölthet benned.

Amikor a szíved mond valami olyat, amiről a fejed egészen mást gondol, egyszerûen csak arról van szó, hogy a különböző agyterületeid vitába keveredtek egymással.

Emlékszel még, mennyire tudtál örülni gyerekkorodban? Én ha csak rágondolok, a lelkem legmélye mosolyra fakad. Ha hajlandók vagyunk elengedni, hogy milyen viselkedés vagy értékrend illik az öltönyünkhöz, és hagyjuk magunkat elmerülni az itt-és-mostban, akkor belátjuk, hogy az élet piszkos és rendetlen, úgyhogy hagyjuk inkább, hogy az legyen, ami, és élvezzük ki, amennyire csak tudjuk.

Mindegy, mennyire vagyunk toleránsak a saját viselkedésünkkel szemben - ha valaki más furcsaságaival kell együtt élnünk, az a kihívásnak egy teljesen új dimenzióját jelenti.

Bár a technológiát arra is tudjuk használni, hogy gyakrabban kommunikáljunk egymással, hiányzik belőle az emberi kapcsolatok közelségének az a szikrája, ami pozitív módon stimulálja az agyunkat. Mi, emberek társas lények vagyunk, és a technológiával való kapcsolatunk veszélyezteti az egészségünket.

A technológia (...) pozitív visszacsatolású rendszer, amely soha nem áll le és nem tart szünetet. Minél többet fut - minél többet játszol egy játékkal vagy minél többet böngészed a netet -, annál több olyan inger ér, amely arra ösztönöz, hogy egyre többet kattints, és egyre több időt és figyelmet áldozz rá.