Joanne Kathleen Rowling

A halál (...) csak egy pillanat. Könnyebben elragad, mint az álom.

A régi tanároknak megvan az a bosszantó tulajdonságuk, hogy sosem felejtik el egykori diákjaik első szárnypróbálgatásait.

Te, ifjú lévén, nem tudhatod, hogyan gondolkodik és hogyan érez egy idős ember. Az öregen viszont számon kérhető, ha elfelejti, milyen volt fiatalnak lenni.

Az elme nem könyv, amit kedvére lapozgathat és tanulmányozhat az ember. A gondolatok nincsenek felvésve a koponya falára, hogy a behatoló megszemlélhesse őket. Az elme összetett, sokrétegû dolog - legalábbis a legtöbb ember elméje az.

Egyes reformokat igazol az idő, míg mások helytelennek bizonyulnak. A hagyományok egy részét illő és üdvös továbbvinni, de el kell vetni az idejétmúlt szokásokat.

Ahol nincs haladás, ott pangás és hanyatlás van. Az öncélú újításnak azonban nem engedhetünk teret, hiszen botorság elvetni az idő próbáját kiállt szokásokat!

A veletek született értékes tehetség kárba vész, ha nem építünk rá, ha nem aknázzuk ki szakszerû oktatással!

Van abban bátorság, ha nem álcázzuk az állatot, akik történetesen vagyunk.

Élő gyermekeink árnyai kísértenek a szívünkben. Sose tudhatják meg - hogy gyûlölnének minket, ha tudnák -, hogy növekedésük egyet jelent a folyamatos gyászolással.

A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben, hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka.

Előzd meg a valóságot, és ugrasd be, hogy visszarendezze magát.

Az ember nem viszolyoghat a saját gyerekeitől, elvileg szeretnie kell őket, legyenek akármilyenek, akkor is, ha mások, mint amilyennek az ember kívánná őket.

Olyan jó, ha átölelik az embert. Bárcsak egyszerû, szótlan, vigasztaló gesztusokká párolódhatna le a kapcsolatuk! Egyáltalán miért tanultak meg beszélni az emberek?

Ha a feje tetejére állítjuk az összes készen kapott bölcsességet, akkor leljük meg az igazságot.

Veszélyes dolog a választás, mert ha választunk, lemondunk az összes többi lehetőségről.

Érdekes, hogy az ember agya tudja azt, amit a szíve nem hajlandó elfogadni.

A hírnév hûtlen barát.

Temérdek pénz és hosszú-hosszú élet, a legtöbb ember (...) erre a két dologra vágyik mindenek felett. Csak az a bökkenő, hogy az emberek hajlamosak éppen azt választani, ami a legrosszabb nekik.

Átkozottként élni rosszabb, mint meghalni!

Mindenképp folytatni kell a küzdelmet, meg kell vívni az újabb és újabb csatákat, mert csak úgy lehet, ha nem is végképp legyőzni, de kordában tartani a gonoszt.