Szerző

Johann Christian Friedrich Hölderlin

Mielőtt megszólalnál, gondold végig, hogy amit mondanál, szebb-e, mint a csend, amit meg akarsz törni.
Semmi sem képes oly magasra nőni és oly mélyre hullani, mint az ember.
Meggyógyítja sebes szívünket a barátság.
Szívemnek sírboltot építek, hogy megnyugodhassék; begubózom, mert mindenütt tél van; a vihar elől boldog emlékeimbe takarózom.
A szerelem a legtökéletesebb, legistenibb szépség a Természetben! Az élet küszöbén minden lépcsőfok hozzá vezet. Tőle indulunk el és hozzá térünk vissza.
Az ember mindent látó, mindent megvilágító nap, ha szeret. De ha nem szeret, sötét lakás, amelyben füstös lámpás ég.
Az örökkön-örök Szépség, a Természet, önmagában mit sem veszít, mint ahogy pótlásra sem szorul.
S adtok-e, kiskorom erdői, majd megint nyugalmat, hogyha jövök haza megpihenni?
Ahol pedig nő a veszély, közeledik a megmentő.