S adtok-e, kiskorom erdői, majd megint nyugalmat, hogyha jövök haza megpihenni?

Kapcsolódó idézetek

1. El akarom mesélni milyenek voltak az erdők William Stanley Merwin
2. Ha majd az ősz összegyûjt minden bánatot, s vele a lelkemet behinti csendesen: eljössz-e vigasztalni, kedvesem? Wass Albert
3. Földi utamon elfáradtam, megpihenni hozzád tértem, Istenem.
4. Megpihenni tértem, éltem alkonyán Örök nyugalmat adj nekem jó atyám.
5. Mikor virrad rám az a reggel, melyen vidáman ébredek? Mondd, mikor száll rám az az este, mely elaltat mint kisdedet?
6. Az erdők nyugalma a létezésem része lett. És valóban, ha behunyom a szemem, olykor át tudom változtatni a hangos társalgás vagy a forgalom zaját a páviánok vagy csimpánzok kiáltozásává, a szél zúgásává az ágak közt, vagy a tengerparton megtörő hullámok harsogásává. Ajándék, hogy rendelkezem ezzel a képességgel, amit az erdőtől kaptam, és amiért mélységesen és végtelenül hálás vagyok. Jane Goodall
7. Boldog órák az ifjúságom szép idején, Gyertek hozzám vissza még!
8. Oda megyek, ahol a lelkem megpihen.
9. Sötét erdőn leszek kis ház, Mely meleg fénnyel hívogat, Érezd, hogy ha szólok hozzád, Minden szavam simogat. Ismerős Arcok
10. Az elrohant évtizedek ködös messzeségéből gyermekkorom képei bújtak elő, megszépülve az idő árnyékában. Valami visszavágyódást keltettek bennem, pedig félelmetesen hasonlítottak a mához. Jólesett kilépni a háborgó mindennapokból, és visszamenni egy olyan világba, ahol néha megáll az idő, szünetet tart a viszálykodás, a rohanás, és ahol a béke nem ábránd, hanem létező valóság. Lakatos Menyhért