Johann Gottfried von Herder

Az idő! - ki tartja fel? Élvezni, míg szárnyra nem kél, Gyors futtában fogni el: Szived tőle így remélhet Kéjt mit máskép meg nem ád... - Sebes vándorút az élet, Hintsük rózsákkal be hát!

Ha az utókor tiszteletére vágysz, az utókort tiszteljed magad is.

Egyetlen ember sem képes egymagában élni, még ha akarna is.

A politikának eszköz, az erkölcsnek cél az ember. Ha e két tudomány nem egyesül, akkor mindkettő ártalmára van a másiknak.

A kinyomott könyvek olyanok, mint a megszületett csecsemők: mondhat az ember róluk akármit, rosszat vagy jót - ők mindenesetre itt vannak.

Egy könyv gyakran egy egész életre olvasóvá tesz, vagy egy egész életre elront egy embert.

Tett nélkül a tudás olyan, mint méz nélkül a méh.

Legyen, - az istenek kiálták - Örömből s kínból egy szövet! S addig szőttek, míg kitalálták Ezt a szegény - emberszivet!

Fékezd haragodat; a harag szikrái elsősorban téged érnek, ellenségedet legfeljebb utoljára.

A mûvészeti ízlésből könnyen kitanulhat az ember.

Nem az a dolgom, hogy gondolkodjak, hanem hogy legyek, érezzek, éljek!

Az ember harmóniára vágyik ugyan, de a természet jól tudja, hogy a faj fennmaradása szempontjából hasznosabb a küzdelem.

Az ember alighanem mindig ember marad, az összes dolog analógiája szerint semmi más, mint ember! Angyali és ördögi figura az emberben - regényfigurák! Semmi más, mint középső lény a dac és a csüggedés között, a szükségben törekvő, a tétlenségben és a bőség állapotában erőtlen, indíték és gyakorlat híján semmi, ezek révén lassan előrehaladva jóformán minden.

Az eleven emberi erők az emberi történelem mozgatórugói.

Kinek sok adatott, attól sokat várnak.