John Locke

Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az emberi boldogság nem a körülmények szerencsés együttállásából fakad, hanem a saját hozzáállásunk függvénye.

Az új véleményeket mindig gyanakvás és rendszerint ellenkezés fogadja, csak és csupán azért, mert még nem általánosan elismertek.

Az igazság szeretetének biztos jele, ha semmi iránt sem táplálunk nagyobb bizalmat, mint amennyire a bizonyítékok feljogosítanak.

Mi "kérődzőfajták" vagyunk, ezért nem elég az, ha a könyvek tartalmával megtömjük agyunkat. Addig, amíg nem rágtuk át rajta magunkat többször, és nem emésztettük meg az egészet, hasznunkra nem válik.

A csecsemő lelke "tiszta lap" - tabula rasa -, amire semmi nincs írva. Ezt a lapot a gyermek tapasztalatai írják tele - az, amit lát, hall és érez.

Más dolog valakinek megmutatni, hogy téved, és megint más az igazság birtokába juttatni.

Ritkán vagyunk egészen mentesek és eléggé szabadok természetes vagy szerzett vágyaink sürgetéseitől. Akaratunkat a bántó érzések állandó sora irányítja, amelyeket igények vagy szerzett szokások halmoztak fel bennünk.

A tévedés nem a tudás hiányossága, hanem a megítélésünk helytelensége.

Isten az embert társas lénynek teremtette. Nem csak hajlandóságot és szükségszerûséget oltott beléje arra, hogy a hozzá hasonlók társaságában éljen, hanem nyelvet is adott neki, hogy ez a társulás hatalmas eszközévé és kötelékévé váljék. Az ember szervei tehát természetszerûen úgy alakultak, hogy alkalmasak legyenek ama tagolt hangok formálására, amelyeket szavaknak nevezünk. De ez a nyelv keletkezéséhez még nem volt elegendő, hiszen a papagájok és más madarak is megtaníthatók tagolt hangok elég tiszta kiejtésére, és mégsem tudnak egyáltalán nyelvet kialakítani.

A nyomtatott dolgok saját értéküknek vagy az olvasó szeszélyének jóvoltából állnak vagy buknak.

Az igazság nem kíván egyebet, mint becsületes, előítélet nélkül való meghallgattatást.

Aki pacsirtákra és verebekre les, annak, bár sokkal kevesebb a zsákmánya, de nem kevesebb a kedvtelése, mint azé, aki magasabb rendû játszmába fog.

Az értelem, akár a szem, amely a tárgyakról csupán saját látásával ítélhet, nem kerülheti el, hogy gyönyörködjék abban, amit felfedez.

Az emberek elvei, eszméi, ízlése oly különbözők, hogy nehéz olyan könyvre akadni, amely mindenkinek tetszik, vagy olyanra, amely senkinek sem tetszik.

Nem lehet kimondani egyetlenegy erkölcsi szabályt sem anélkül, hogy az ember joggal ne kérné annak megokolását.

Egészséges lélek egészséges testben: ez rövid, de teljes foglalatja az ember földi boldogságának.

Valahányszor a gyermek olyanért sír, amit megkapnia vagy megtennie nem szabad, ne engedjünk neki csak azért, mert kicsi és úgy kívánja; ellenkezőleg, valahányszor csak alkalmatlan, erőszakos, vegye biztosra, hogy azért sem teljesedik kívánsága.

Aki nem ura hajlamainak, aki nem tud ellenállani a pillanatnyi öröm vagy fájdalom ösztökölésének, hogy megtegye, amit a józan ész sugall neki: abban nincs meg az erénynek és jóakaratnak az alapja és félő, hogy sohasem lesz belőle jóravaló ember. Tehát idejekorán kell megszerezni ezt a zabolátlan természettel olyannyira ellenkező érzületet; és ezt a megszokást, a jövendőbeli boldogságnak és hasznavehetőségnek ez igaz alapját belé kell plántálni a gyermeklélekbe és pedig lehetőleg korán.

A hatalmat, gazdagságot, sőt magát az erényt is csak annyiban becsüljük, amennyiben boldogságra vezetnek.

Mihelyt a gyermek beszélni tud, elérkezett az ideje annak, hogy olvasni tanuljon.