John Steinbeck

A részvét éppen olyan káros, mint a félelem.

Az a baj, hogy azok, akik tanulmányozzák a tömeget, mindig azt hiszik, hogy egyszerûen csak emberekből áll. Pedig nem. A tömeg egészen másfajta valami. Jó dolog, hogy fel tudjuk használni a tömeget, (...) csak sajnos nem tudunk róla eleget. A tömeg, ha egyszer úgy istenigazában megindul, bármire képes.

Annyi minden van, amit nem mondanánk ki, ha előbb meggondolnánk. Fene sok minden van, amiről azt hisszük, hogy társalgás, pedig csak szócséplés.

Nincs a világon jobb módja a védekezésnek, mint ha behúzod a karmaidat.

Van két-három bevált módja annak, hogy fölkeltsd az emberek figyelmét. Például, ha beszélsz róluk. Ha valami rendes, jó vagy szép dolgot látsz tőlük, mondd meg nekik. De persze ne csak hízelgésből.

Még soha senki nem sértődött meg azért, hogy kérdeztek tőle valamit. Szebbet nem is tehetsz senkivel, mint hogy hagyod, hogy segítsen neked.

Sose igyekezz megjátszani, hogy az vagy, ami nem vagy, és hogy olyat tudsz, amit nem tudsz, mert előbb-utóbb úgyis fenékre ülsz vele.

A háború árulás és gyûlölet, tehetetlen tábornokok zûrzavara, kín és gyilkosság, betegség és fáradtság, míg végül mindez elmúlik, és semmi sem változik, kivéve, hogy új szenvedés és új gyûlölet jön.

Aki titkokat vagy történeteket mond el, gondolnia kell arra, aki hallgatja vagy olvassa őket, mert minden történetnek annyi változata van, ahány olvasója.

Ébredés után olyan a drágám, mint egy kislány. Senki el nem hinné róla, hogy két kamasz édesanyja. És a bőrének csudás illata van, mint a frissen kaszált fûnek - ez a legkellemesebb és legmegnyugtatóbb illat, amit csak ismerek.

A pénznek nemcsak szíve, de becsülete és memóriája sincsen. A pénz automatikusan tiszteletreméltóvá válik, ha egy ideig megmarad valahol.

Ha pénzről van szó, az emberi magatartás normális törvényei szabadságra mennek.

A kalózkodás letûnt, de az indítóoka, úgy látszik, megmaradt. (...) Valamit semmiért. Vagyont munka nélkül.

Olyan kegyetlen bosszút állok, amelyet el sem tudsz képzelni. Kiverlek a fejemből.

Ha egy állapot vagy egy probléma túlságosan megnövekszik, az emberek úgy szoktak védekezni ellene, hogy kiverik a fejükből. De azért belül megmarad, összekeveredik egy csomó egyébbel, ami már ott volt, és az egyvelegből rosszkedv születik, és rossz közérzet, bûntudat és kényszer, hogy szerezzünk meg valamit, akármit, mielőtt még késő.

Egy nőnek díszletek kellenek a megöregedéshez: világítás, kellékek, fekete bársony, gyerekek, őszülés és hízás, gőgicsélés és falánkság, szeretet, védelem, a családi élet aprópénze, egy derûs és igénytelen férj, vagy egy néhai férj még derûsebb és még igénytelenebb végrendelete és részvénypakettje.

Ha a gondolkodás törvényei egyúttal a dolgok törvényei, akkor az erkölcs is relatív, s a magatartás és a bûn (...) is relatív a relatív világegyetemben.

"Lehet". (...) Talán ez a legfontosabb szó az egész világon. Arra utal, hogy nyitva áll az út. A felelősséget visszahárítja az emberre. Mert ha igaz, hogy lehetőséged van megtenni valamit, akkor arra is lehetőséged van, hogy ne tedd meg.

A legtöbb embert önmagán kívül nem érdekli semmi.

A búcsú rövid és végleges, éles fogú szó: át tudja harapni azt a zsinórt, amely a múltat összeköti a jövővel.