John Steinbeck

Próbáld megérteni az embereket. Ha megértitek egymást, akkor kedvesek lesztek egymáshoz. Jól ismerni egy embert, soha nem vezet gyûlölethez, szinte mindig szeretethez vezet.

Azt hiszem, amikor válaszúthoz érkezünk, és tétován nem tudunk dönteni, eszünkbe kellene jusson a halálunk, hogy az életet válasszuk, mert a halálunk nem teszi boldogabbá a világot.

Az olyan igazság, amelyben nem hiszünk, bántóbb lehet, mint egy hazugság.

A legtöbb időt arra vesztegetjük, hogy időt akarunk nyerni.

Az elnyomás csak arra jó, hogy megerősítse és keményebbé gyúrja az elnyomottakat.

Amíg fiatal az ember, lányom, magában álló dolognak lát mindent, akármi történik. Tudom én ezt, emlékszem. Neked gyereked lesz, lányom, s ezt te magában látod, mindentől külön. Fájni fog a szülés, de az a fájás is valami magányos, különálló dolog lesz, s ez a sátor is magányosan áll a világban. (...) Elkövetkezik a változás ideje, s amikor ez az idő eljön, akkor a halál csak egy darabja minden halálnak, a terhesség csak egy darabja minden terhességnek, s a terhesség és a halál két darabja ugyanannak a dolognak. Akkor aztán a dolgok nem magányosak többé.

Ha te bûnnek gondolod, akkor bûn. Az ember mindenestül maga építi föl a saját bûneit.

És rettegjünk attól az időtől, amikor az ember nem akar többé szenvedni és meghalni egy gondolatért, mert ez az egyetlen tulajdonság különbözteti meg az embert minden mástól a világegyetemben.

Vannak aztán mások, akik elsüllyednek, elmerülnek a közös pocsolyában, de mire felemelkednek, megtalálják igazi énjüket, jobban magukra találnak, mint valaha; ez azért van, mert megszabadulnak minden kicsinyes hiúságtól, de helyette a század és az ezred dicsfényében tündökölnek. Ha le tudsz merülni ilyen mélyre, utána olyan magasságba emelkedhetsz, hogy el se tudnád képzelni; akkor megismered a legszentebb örömet, és majdnem úgy érzed magad, mint a mennybéli angyalok társaságában. Akkor felismered az értéket olyan emberekben is, akik nem tudják kifejezni magukat. De előbb jó mélyre kell ereszkedned, hogy mindezt megtanuld.

Az emberi elme egyik diadala, hogy képes biztosan tudni valamit, anélkül, hogy elhiggye.

Néha az ember szándékosan ostoba, hogy megtehessen valamit, amit az okossága tilt.

Azt hiszem, amikor válaszúthoz érkezünk, és tétován nem tudunk dönteni, eszünkbe kellene jusson a halálunk, hogy az életet válasszuk, mert a halálunk nem teszi boldogabbá a világot.

Az erényt, úgy érezzük, megtanuljuk, mások mesélnek róla nekünk. De a bûnt egyedül rajzoljuk meg magunknak, a saját elképzelésünk szerint.

Az ötletek olyanok, mint a nyulak: szerzel belőlük egy párat, megtanulod, hogyan bánj velük, és hamarosan már egy tucatnyi lesz belőlük.

Utazásom jóval azelőtt elkezdődött, hogy útnak indultam, és véget is ért, még mielőtt visszatértem volna.

Az életet nem lehet gyorsan elvágni. Az ember nem hal meg addig, amíg élnek azok a dolgok, amelyeken változtatott valamit.

A halál megrendít bennünket még akkor is, ha tudjuk, hogy jönnie kell.

A nehéz sztrájk - az a jó sztrájk.

Sokszor van az úgy, hogy minél szerencsétlenebb az ember, annál keményebben harcol.

Semmit sem lehet különválasztani. Vannak, akik azt gondolják, nem baj, akármi történik, csak ők éljenek kellemesen; de nem megy, mert nekik sem javul meg az életük, csak a többiekével együtt.