Szerző

Jókai Mór

Többet ér a jó veszteségben részt venni, mint a rossz diadalban.
Mikor az ember szerencsétlenségre jut, akkor senki sem akarja megismerni.
A halál is csak komédiás; megríkatja, megijeszti a karzatot grimaszaival, pátoszával; de tiszteli a kritikust, és kitér neki!
Balsorsban eltûnnek a jó barátok; a szerencsétlenséget mindenki elítéli, hogy okot találjon távol maradhatni tőle.
Mindaz, amit lélekről, túlvilágról, Istenről beszélnek, nem más, mint kegyetlen mese. Kárhozat csak ezen a világon van - s az is csak az igazak számára.
Nem az a vér aggódtat, ami kihull, hanem az a gyûlölet, ami kikel belőle.
A gazdag ember fájdalma csak olyan alázatos fájdalom, mint a szegény emberé.
Az emberek nem rosszak ingyen, csak úgy a rosszaság szeretetéből.
A hallgatás és a nem szólás két különböző dolog.
Az igazság, mit a költő mond, örök igazság!
Hogy volnánk mi szegény emberek, mikor nekem itt vagy te; teneked meg itt vagyok én?!
Az embereknek missziójuk van. Vannak emberek, akiknek a sors azt parancsolja, hogy éljenek. Ki tudja, mire tartogatja őket?
Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, és emberré a ló.
A szó hazugság, a beszéd álom, de a csók élő lény.
Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.
Az ég nem a csillagoknál kezdődik, hanem a fûszálak hegyénél.
Az alvó nő meglátja álmában is, zárt szemmel is azt, akit szeret.
A Hit s a Remény összetörnek, meghalnak, de a Szerelem még akkor is megmarad, túléli a testvérnemtőket!
Aki egyszer "úr"-nak született, annak a szívéből ki van véve az az erő, hogy saját magának "ura" lehessen. Az rabja a hajlamainak, az játéka a pillanatnak.
A szerelem olyan, mint a gyöngyvirág: amíg virág, addig éltet, ha gyümölcs lesz belőle, akkor megöl. Pedig az a gyümölcs: a féltés.