Jon Kabat-Zinn

Bárki le tud ülni és figyelni a légzésére vagy a tudatára. Ez végezhető séta közben, állva, fekve, fél lábon állva, futás vagy fürdés közben. Ám ahhoz, hogy akár csak öt percig kitartsunk, eltökéltségre van szükség. Az pedig, hogy életünk részévé tegyük, némi fegyelmet követel. Amikor tehát az emberek azt állítják, hogy nem tudnak meditálni, valójában azt értik ez alatt, hogy nem fognak időt szakítani rá, vagy hogy amikor megpróbálják, nem tetszik nekik, ami történik. Nem ezt várják, vagy nem ezt remélik. Nem felel meg az elvárásaiknak. Talán újra meg kellene próbálniuk úgy, hogy ezúttal elengedik az elvárásaikat, és csak figyelnek.

A meditáció és a nemcselekvés gyakorlása szinonimák. Nem azért gyakorlunk, hogy a dolgokat tökéletessé vagy tökéletesen tegyük, sokkal inkább azért, hogy felfogjuk és realizáljuk (reálissá tegyük magunk számára) a tényt, hogy a dolgok már tökéletesek, tökéletesen azok, amik.

Emlékezzünk arra, hogy minden a maga idejében bontakozik ki! Az évszakokat nem lehet siettetni. Eljön a tavasz, és a fû kinő magától. A sietség általában nem segít, sőt hatalmas szenvedést okozhat - időnként bennünk, időnként pedig azokban, akiknek körülöttünk kell élniük.

Adj többet, mint amennyit gondolnál, hogy adni tudsz, és bízz abban, hogy gazdagabb vagy, mint gondoltad.

A türelem egy mindig jelen lévő választási lehetőség az elme nyugtalanságával és türelmetlenségével szemben. Kapard meg a türelmetlenség felszínét, és mit találsz alatta, finom vagy nem is olyan finom formájában? A haragot. A harag az abból származó erős energia, hogy nem olyannak akarjuk a dolgokat, amilyenek, és ezért hibáztatunk valamit vagy valakit (gyakran önmagunkat).

Nincs abszolút, végső, nincs "felelős". Ha valaki megüt egy bottal, nem a botra leszel mérges, és nem is a lendítő karra, hanem a karhoz tartozó emberre. Ha viszont egy kicsit mélyebbre tekintesz, az emberben sem találhatod meg haragod alapvető okát vagy célpontját, hiszen ő a szó szoros értelmében nem tudja, mit tesz, következésképpen pillanatnyilag magánkívül van. Kit lehet hibáztatni vagy megbüntetni? Talán a szüleire kellene haragudnunk a szörnyû bánásmód miatt, amelyben egy védtelen gyermeket részesítettek. Vagy esetleg a világra, mert hiányzik belőle az együttérzés.

Nem kell engednünk, hogy szorongásaink és elvárásaink uralják a pillanat minőségét, még akkor sem, ha rosszul áll a szénánk. Amikor húznunk kell, húzzunk. Amikor vonnunk kell, vonjunk. De tudjuk azt is, mikor ne húzzunk, és mikor ne vonjunk.

Ha erős vagy, nem szükséges ezt magad vagy mások előtt bizonygatnod.

Ami gyengeségnek látszik, abban rejlik az erőd. Ami pedig erőnek látszik, az gyakran gyengeség, a félelem leplezésére tett kísérlet, szerepjátszás vagy maszk, bármilyen meggyőzőnek tûnhet is mások, sőt a magad szemében.

A haraggal szükségszerûen együtt járó méreg mindent tönkretesz, amihez hozzáér.

A hullámokat nem tudod megállítani, de megtanulhatsz úszni.

Bámulatos, hogy milyen felszabadító érzés, amikor az ember ráeszmél, hogy a gondolatai nem többek gondolatoknál, azok nem határozzák meg "őt magát", nem jelentik az "ő valóságát"... az egyszerû felismerés, hogy a gondolataink csak gondolatok, megszabadíthat minket attól a torz énképtől, hamis valóság-érzéstől, amelyet az elménk gyakran előidéz. Élesebben látjuk a dolgokat, és úgy érezzük, hogy jobban kézben tartjuk, irányítjuk a saját sorsunk alakulását.

Minél erősebb a kapcsolat az elméd és a tested között, annál könnyebben fogod felismerni tested valódi korlátait.