Jorge Bucay

Szeretném, ha meghallgatnál, de nem bírálnál meg, Szeretném, ha véleményt mondanál, de nem adnál tanácsot, Szeretném, ha bíznál bennem, de nem követelnél, Szeretném, ha segítenél, de nem akarnál dönteni helyettem.

Ha az embernek útjába akad a harag, akkor vak, kegyetlen, rettenetes és tajtékzó, ám ha hagyunk rá időt magunknak, hogy jobban szemügyre vegyük, akkor rádöbbenünk, hogy ez a harag, amelyet látunk, álarc csupán, és a harag álarca mögött valójában... a szomorúság rejtőzik.

Az elhallgatás még nem hazugság. Ha, és amennyiben nem azért hazudsz, hogy elhallgass valamit.

Ami engem illet, tőlem annyiszor szabadságolod magad, ahányszor csak akarod, és akkor jössz vissza, amikor jónak látod. Azon a határon belül, ami még mindkettőnk szempontjából kényelmes.

Akik felsőbbrendûnek érzik magukat, és ezt igyekeznek is kimutatni, azok igazából kisebbségérzettől szenvednek.

Egyikünk sem csak jó vagy csak rossz, csak intelligens vagy csak bátor. Jóságunk, intelligenciánk és bátorságunk mindig együtt él rosszaságunkkal, butaságunkkal és gyávaságunkkal.

Az ember méltósága, az önbecsülése... olyan drága kincs, hogy ha azzal fizetünk, mindig túl nagy árat fizetünk.

Soha nem függök mások szavaitól, de mindig meghallgatom őket. Soha nem engedelmeskedem mások tanácsainak, de mindig figyelembe veszem őket. Soha nem függök a külvilág véleményétől, de mindig tisztán akarom látni, mit gondolnak rólam.

Az embernek mindig maga mögött kell hagynia mindazt, ami már nincs jelen, még akkor is, ha valamilyen formában továbbra is jelen van.

Nem hiszem, hogy minden egyes találkozásnak bensőségessé kell válnia, de határozottan állítom, hogy csak az ilyenektől lesz az útnak értelme.

A hasonlóságok révén lépünk közös útra. A különbözőségek révén maradunk együtt.

A szeretet abban mérhető és érzékelhető, hogy mennyire vagyunk képesek együtt járni az utunkat, s mennyire tudjuk együtt élvezni minden egyes lépését, bár a megpróbáltatás is része lehet.

Azért szenvedni, mert semmi sem olyan, amilyennek elképzeltem, nemcsak haszontalan, hanem gyerekes is.

Ne fojtsunk magunkba mindent, csak mert félünk, hogy ezzel fárasztunk vagy zavarunk másokat. Keressük meg azokat, akikkel szemben nem kell másnak mutatkoznunk, mint akik vagyunk.

"Ami van", nem ugyanaz, mint "ami volt". A változás, akár külső, akár belső, mindig azzal jár, hogy fel kell dolgoznunk a különbözőséget, alkalmazkodnunk kell az újhoz, még akkor is, ha az jobb, mint a régi.

Végtelen számú útvonal létezik, sok ezer módszer közül választhatunk, és mindegyik elvezet minket a célhoz. De bármelyik utat választjuk is, nekünk magunknak kell végigmennünk rajta.

Az ember nem találhatja meg önmagát egyszer és mindenkorra, hiszen az ember változik, minden nap újra meg kell találni a megváltozott önmagát.

Meg tudlak tanítani arra, hogy miként kell átkelni a folyón, meg tudlak tanítani arra, hogy miként kell felmászni egy hegyre, de azt nem tudom neked megmondani, hogy hol van a te folyód és hol van a te hegyed.

Nem mindig diadalmenet az élet, nem csupa siker, de az is igaz, hogy bármi sikerülhet, ha az ember valóban akarja, de nem azonnal; sikerülhet, ha kitartóan, saját vágyával összhangban cselekszik, és ha hitelesen sajátja a vágy; nem pedig olyasmi, amit mások "ültettek" a szívébe.

Ha nehéz is, ha kemény leckét adott is a tapasztalat, ha drágán kell is fizetni a tévedésért, mindig újra lehet kezdeni.