José Saramago

A rend, éppúgy, mint a kutya, az ember legjobb barátja, noha, éppen úgy, mint a kutya, olykor-olykor harap.

Mindennek megvan a maga helye, és mindennek ott kell lennie a maga helyén, mindig is ez az aranyigazság érvényesült a sikeres családokban, ahogyan számos bizonyíték van arra is, hogy a kötelességek pontos rendben történő végrehajtása a legjobb védekezés a káosz démonaival szemben.

Minden elmúló pillanat olyan, mint egy megnyíló ajtó, amelyen át beléphet az, ami még nem történt meg, az, amit jövőnek nevezünk.

A jövő nem más, mint az az idő, amelyből az örök jelen táplálkozik.

A hagyomány, a szokások és a megszokás roppant terhe, amely agyunk legnagyobb részét uralja, könyörtelenül maga alá temeti a legcsodálatosabb és legújítóbb gondolatokat, amelyek a szabadon maradt részben mindennek ellenére születnek.

Akár akarja, akár nem, jobbára csak a ruha teszi az embert.

Az emberi lélek olyan ládika, amelyből mindig kipattanhat egy bohóc, grimaszokat vágva és a nyelvét nyújtogatva, de vannak olyan helyzetek, amikor ugyanez a bohóc csak bámul ránk a ládika pereme fölött, és ha azt látja, hogy történetesen úgy cselekszünk, ahogy jogos és tisztességes, akkor elismerően biccent, és eltûnik, miközben arra gondol, még nincs minden veszve.

A valóságos életről mindig az a benyomásunk, hogy szegényesebb véletlen fordulatokban, mint a regény és a többi fikciós mûfaj, hacsak el nem fogadjuk, hogy a véletlen elve a világ tényleges és kizárólagos mozgatója, ebben az esetben ugyanannyit ér az, amit megél valaki, mint az, amit másvalaki papírra vet, és viszont.

Az, hogy valaki férfi, még nem jelenti azt, hogy ne viselkedhetne lovag módjára.

A bûntudat nyomán olyan seb támad, amelyből örökké genny és ürülék fog szivárogni.

Sajnos a józan ész nem mindig jelenik meg akkor, amikor szükség volna rá, és számos olyan eset is van, amikor pillanatnyi távollétéből a legborzasztóbb drámák és katasztrófák származnak.

Az üzleti élet bővelkedik a kelepcékben és a tévutakban, egy igazi varázsládika, teli váratlanabbnál váratlanabb meglepetésekkel, az embernek mindig résen kell lennie, számítóan és alattomosan kell viselkednie, de úgy, hogy az ügyfél észre ne vegye a kifinomult mesterkedést.

Az óvatosság csak arra jó, hogy elnapoljuk az elkerülhetetlent.

Nem tudja az ifjú, mit tehet meg, de az öreg sem teheti azt, amit tud.

Vannak pillanatok az életben, amikor be kell csukódnia egy ajtónak ahhoz, hogy az ég megnyílhasson.

Minél nagyobb az ékesszólás az érzelmek terén, annál kisebb rész jut az igazságnak.