Joseph Conrad

A viharokban és kalandokban rejtőző veszedelemnek rengeteg az árnyalata, és csak hébe-hóba fordul elő, hogy a jelenségek külső leplén érzékelhetően üt át a baljós erőszak, a gonosz szándék - az a meghatározhatatlan valami, ami megzavarja az ember eszét és összeszorítja a szívét, hogy tudja, érezze, a véletlenek kuszasága és az elemek dühe rosszakaratúan tör rá olyan erővel, amelyet már nincs hatalma kordában tartani, oly féktelen kegyetlenséggel, amely kitépi belőle a reményt és a félelmet, a fáradtság gyötrelmét és a pihenés utáni vágyat. Már csak törni, rombolni akar, megsemmisíteni mindezt, amit eddig látott, szeretett, élvezett vagy gyûlölt. Mindazt, ami drága és nélkülözhetetlen - a napfényt, a múlt emlékeit, a jövendőt -, az egész sokszínû világot el akarja törölni a szeme elől azzal az egyszerû megdöbbentő cselekedettel, hogy elrabolja tőle az életét.

A szakácskönyv az egyetlen könyv, amiről elmondhatjuk, hogy boldoggá tette az embereket.

Értelmes ember mindennek megtalálja a maga módját.

A hajókkal sosincs baj. Csak az emberekkel, akik rajtuk vannak!

Ha az ember meg akar győzni valakit, ne a megfelelő érvekben bízzon, hanem a megfelelő szavakban.

Jaj annak, ki nem tanult meg fiatalon remélni és szeretni - és bízni az életben!

Felesleges egy természetfeletti gonosz erőben hinnünk. Az ember maga is képes mindenféle gonoszságra.

Úgy élünk, ahogy álmodunk - egyedül.

Olyan a mi világunk, az egyiknek eltûri, hogy lovat lopjon, míg a másik a kötőfékre sem nézhet. Jó, lopja csak el azt a lovat. Rendben van. Megteszi. Talán szeret lovagolni. Viszont a kötőfék bámulásában van valami annyira kihívó, hogy az még a legjámborabb szentet is rúgásra ösztönzi.

Nincsen olyan ékesszólás, amely annyira elfonnyaszthatná valakinek az emberiségbe vetett hitét, mint önnön őszinteségének végső föltárulkozása.

Egy mondat értékét az a személy határozza meg, aki kimondja, mert sem nő, sem férfi nem tud semmi újat közölni.

A szerelem (...) csak az önfeledtség rövid pillanata, rövid mámor, amelynek gyönyörûségére némi szomorúsággal emlékszik vissza az ember, mintha mély bánatot élt volna át.

A hódításhoz nem kell egyéb, csak a nyers erőszak - amire pedig, ha rendelkezünk vele, kár büszkének lenni, hiszen erőnk csupán a többiek gyengeségéből fakadó véletlen.

Ha meg akarsz ismerni valakit, ne csak azt nézd, hogy kik a barátai, hanem azt is, kik az ellenségei.

A terrorista és a rendőr egy tőről fakad.