Jules Renard

Más hibáit azért látjuk oly világosan, mert bennünk is megvannak.

Kritikánk voltaképpen csak szemére veti másnak, hogy nincsenek meg azok az erényei, amelyekről azt véljük, hogy nekünk megvannak.

Ne mondd a nőnek, hogy csinos. Csak azt mondd neki, hogy más, mint a többiek, és minden út megnyílik előtted.

Amikor kifecsegjük valakinek a ránk bízott titkot, azt hisszük, eleget tettünk kötelességünknek, ha azt tanácsoljuk neki, hogy titoktartóbb legyen, mint amilyenek mi voltunk.

A humorista az az ember, akinek jó rosszkedve van.

A szónak birkóznia kell a gondolattal, de nem szabad elgáncsolnia.

Nagy csapás az, ha ízlésünk fejlődik, amikor tehetségünk megreked.

Ha szigorúbban ítélnénk meg barátainkat, nem látnánk őket annyira megvetendőnek, amikor ellenségünkké válnak.

A madár nem érzi, hogy megnyesik a szárnyát, de nem tud repülni többé.

Csak az igazság változik. Képzeletünk mindig ismétli önmagát.

Nem is annyira az a nehéz, hogy jók legyünk, mint inkább az, hogy ne szégyelljük a jóságunkat.

Az aggályok az akarat férgei.

Ha félsz a magánytól, ne írd meg az igazat.

Az agy és a szív olyan, mint a homokóra két edénye: amikor az egyik megtelik, a másik kiürül.

Amikor a vízre hó hull: csendre csend esik.

Az irónia főként az elme játéka. A humor inkább a szívé, az érzelemé.

Kétféle félős ember van: az, aki az ágya alá néz, s az, aki még az ágya alá sem mer nézni.

Vannak helyek és pillanatok, amelyekben annyira egyedül érzed magad, hogy érzékeled az egész világot.

A cél: boldognak lenni. Ezért sokáig, napról napra meg kell dolgozni. Ha pedig az ember végre eljut odáig, még mindig rengeteg a teendő: meg kell vigasztalni másokat.

A Földön nincs mennyország, de vannak darabjai.