Julia Quinn

Viselkedj úgy, mint egy királynő, és talán úgy is bánnak veled.

Ez a szerelem? Hogy a másik fájdalma mélyebbre hatol, mint a saját fájdalom?

Nincs festék és ecset, amely visszaadhatná azt a könnyed, elegáns magabiztosságot, ami az olyan emberből sugárzik, aki pontosan tudja, hol van a helye a világban, és ezt a helyet nagyon is megfelelőnek találja.

A váratlan mosolynál semmi sem tudja jobban kibillenteni az embert lelki egyensúlyából.

Néha a legegyszerûbb szavak a leginkább szívből jövőek.

Az öregedésben az a legjobb, hogy az ember büntetlenül kimondhat bármit, amit csak akar.

A bölcs ember tudja, hol húzódik képességei határa.

A fiatalemberek tartsák észben: amikor megnősülnek, nem csak a feleségüket veszik magukhoz a házasságban, hanem az anyósukat is.

Észre sem vette, mennyire hiányzott neki ez az érzés; az, hogy tartozik valahová, hogy van helye, hogy olyan emberrel van, aki nagyon jól, aki teljesen ismeri, és mégis úgy érzi, érdemes vele nevetni.

Titokzatos teremtmények a nők. Ha meg tudnák tanulni, hogy pontosan azt mondják, amit gondolnak, a világ sokkal egyszerûbb lenne.

Az anyai szidásnál semmi sem hatásosabb abban, hogy az ember az asztallapig alig felérőnek érezze magát.

Mi értelme az érzéseknek, ha az ember nem tudja használni őket egy kézzel fogható cél elérése érdekében?

Ha az ember hozzámegy valakihez, a családjához is hozzámegy.

Egy nő semmitől sem kerülhet rosszabb hangulatba, mint egy jó adag önhibáztatástól.

Miért van az, hogy amikor igazán számít, a férfiak biztosan idétlenül viselkednek?

Most, hogy végre megtörtént, most, hogy megízlelte a tökéletességet, nagyobb kínban volt, mint valaha. Most már pontosan tudta, mi fog hiányozni neki; fájdalmas világossággal értette meg, mi az, ami sosem lehet az övé.

Van úgy, hogy az ember évekig minden nap egy nőre gondol, elképzeli, milyen érzés lehet a karjában tartani, de az ábránd soha, soha nem ér fel a valósággal.

Az élet nem volt feltétlenül jobb úgy, hogy több ezer mérföld távolság volt közöttük, de feltétlenül könnyebb volt.

Mindenki életében van egy fordulópont. Egy olyan éles, tiszta pillanat, amikor az ember úgy érzi, mintha mellbe vágták volna, és teljes bizonyossággal, a kétség legkisebb árnyéka nélkül tudja, hogy élete már sosem lesz olyan, mint addig volt.

Soha életében nem volt magányos. Ez nagyon furcsa. Ki gondolta volna, hogy férjhez kell mennie, örökre össze kell kötnie az életét egy másik emberrel ahhoz, hogy egyedül érezze magát?