Észre sem vette, mennyire hiányzott neki ez az érzés; az, hogy tartozik valahová, hogy van helye, hogy olyan emberrel van, aki nagyon jól, aki teljesen ismeri, és mégis úgy érzi, érdemes vele nevetni.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem is annyira az érintése hiányzott, mint ő maga: egyetlen igaz társa és barátja, a beszélgetéseik, a vitáik, csalhatatlan éleslátása és kitûnő emberismerete, amely olyan sokszor segített már neki.
2. Élveztem, amikor kettesben lehettünk, és szerettem volna még több időt vele tölteni. Nemcsak aznap este, de másnap, harmadnap... Minden - a könnyed nevetésétől az eszén át a segítőkészségéig - olyan újszerûen hatott rám, és nagyon imponált. A közösen töltött idő arra is rádöbbentett, hogy mennyire magányos voltam az előtt, hogy vele megismerkedtem. Nicholas Sparks
3. Furcsa, hogy bár nincs jelen, mégis úgy érzem, mintha itt lenne velem. A hiánya olyan éles és intenzív, hogy szinte pótolja őt. Ally Condie
4. Néha az ember el is felejti, mennyire hiányzik neki a másik, amíg újra nem találkozik vele. Colleen Hoover
5. Tudom, milyen érzés az, hogy mintha ott sem lennél, amíg ő rád nem néz, meg nem érint, vagy nem süt el egy viccet a károdra... Csak hogy mindenki lássa, hogy vele vagy, az övé vagy.
6. Furcsa, hogy hiába ismerünk valakit jól, mégsem tudunk róla mindent. Az ember azt hinné, egyszer az is bekövetkezik. Lauren Oliver
7. Rémes dolog hiányolni valakit, aki még mindig jelen van. Fredrik Backman
8. Nevettünk. És ez jó érzés. Megkönnyebbülés. Mint nevetni egy temetésen. Talán nem helyénvaló, de határozottan szükséges. Jay Asher
9. Addig nem is tudja az ember, mennyire vágyik valakinek a társaságára, amíg el nem tûnik az életéből egy darabig.
10. Ez az érdekes a barátságban. Nem tudod, minek, de tudod, hogy kellesz.