Kálnoki Izidor

A játék titka, kedves növendékeim, semmi egyéb, csak az, hogy nyerni keveset is szabad, de veszteni sokat nem lehet.

A jó kártya is fontos, a szerencse is kívánatos, sőt e kettő nélkül boldogulni nem is lehet, de mégis csak azt ismételhetem, az ideg a fő, a hidegvér.

A kártyázás a könnyelmû és pénzes embereknek drága szórakozás; a szenvedélyes bolondoknak út a tönkremenésre, a matadornak dicsőség, hírnév, elismerés és köztisztelet.

A jó kártyás csak jó kártyással szeret játszani, mint ahogy a mester-vívó is csak akkor tud gyönyörû vágásokat produkálni, ha kardforgató emberrel verekszik.

A kártyázásról azt tartják az emberek, hogy az egy kellemes, kissé izgató, érdekes, bár néha nagyon is költséges szórakozás. Így is van. Olyan szórakozás, mint a sakkjáték, a lóverseny, a vívás, a vadászat, a futball, vagy az asszonyoknak való udvarlás. Azaz még több ezeknél és különb. Mert a kártyázásban valamennyi fölsorolt sport benne foglaltatik, mint ahogy a piktor palettáján rajta van valamennyi szín. Az igazi kártyás egyúttal vadász is, aki meglesi és lepuffantja a vadat; vívó is, aki szembeszáll az ellenféllel és harcképtelenné teszi; sakkozó is, aki elüti sorra a babáit és végezetül megmattolja az ellenséget; udvarló is, aki belopózik a szívébe és bizalmába, hogy könnyebben hozzáférjen ahhoz, amit a szíve táján hord; és futballista, aki végül felrúgja.

Valami szerencse kell minden játékhoz. Arra jó a diszciplína és tudás, hogy az ember a balvégzetet mérsékelje és a szerencsét kihasználja. Arra jó a higgadtság és mérséklet, hogy még akkor se törjünk le, ha csak minden negyedik, ötödik vagy hatodik alkalommal mosolyog ránk a szerencse. De mit csináljon az, akit állandó balvégzet üldöz? Aki mindig pechben játszik? Aki hiába mérsékli a balsorsot, mert egyre üldözi, és hiába fokozza a szerencsét, mert mindig kerüli? Mit csináljon az ilyen játékos? Ne kártyázzék!

A szerencse csak arra való, hogy a játékos nyerhessen, a tudás és hozzáértés arra való, hogy okvetetlenül nyerjen.

Mindenkinek hasznára válik, ha jó kártyás. De legnagyobb hasznára van a még jobb kártyásnak.

Nincs hazárdjáték, csak hazárd emberek vannak. Aki nagyobba játszik, mint amennyit elbír, az a hazárdjátékos, akár dióba játszik, akár aranyakba. De persze csak akkor, ha veszít. Mert ha nyer, akkor nem azt mondják, hogy hazárd, hanem hogy okos.

A szerelemnek (...) jóformán alkotó része a titokzatosság. Nem lehet másképp szeretni, csak rejtve, titokban, elburkolva. A mit a piaczra visznek, a mit nem rejtegetnek, az nem igazi szerelem.

A felhalmozott, a rejtegetett pénz olyan, mint a kőszén, a mi a bányákban marad, mint az eke, a mit nem mélyesztenek a földbe. Megeszi a rozsda. Haszontalan ronggyá válik. A pénz csak akkor érték, ha forog.