Ugrás a tartalomra
A kártyázásról azt tartják az emberek, hogy az egy kellemes, kissé izgató, érdekes, bár néha nagyon is költséges szórakozás. Így is van. Olyan szórakozás, mint a sakkjáték, a lóverseny, a vívás, a vadászat, a futball, vagy az asszonyoknak való udvarlás. Azaz még több ezeknél és különb. Mert a kártyázásban valamennyi fölsorolt sport benne foglaltatik, mint ahogy a piktor palettáján rajta van valamennyi szín. Az igazi kártyás egyúttal vadász is, aki meglesi és lepuffantja a vadat; vívó is, aki szembeszáll az ellenféllel és harcképtelenné teszi; sakkozó is, aki elüti sorra a babáit és végezetül megmattolja az ellenséget; udvarló is, aki belopózik a szívébe és bizalmába, hogy könnyebben hozzáférjen ahhoz, amit a szíve táján hord; és futballista, aki végül felrúgja.
Kapcsolódó idézetek
-
A kártyázás a könnyelmû és pénzes embereknek drága szórakozás; a szenvedélyes bolondoknak út a tönkremenésre, a matadornak dicsőség, hírnév, elismerés és köztisztelet.
Kálnoki Izidor
-
Ha mindenét el is veszti valaki kártyán, lehet azért úriember. Hanem aki hivatásos kártyás, abból él - az mindig csak kalandor, kivetett senkifia marad.
Margaret Mitchell
-
Az élet furcsa módon keveri a kártyát. Hogy mi a jó - meggondoltan játszani, vadul blöffölni, vagy mindent egy lapra tenni -, tudja a fene.
Joe Simpson
-
Ha egy okos, szenvedélyesen olvasó gyereket vagy ifjút látsz, aki a tanulásnak és a mûvelődésnek minden eszközétől meg van fosztva és a természetre és saját magára van utalva, aki mohón és válogatás nélkül mindent elolvas, ami a kezébe kerül, a jót, a rosszat: sajnálod is őt, és örülsz is. Még mindig jobb és hasznosabb neki így olvasni, mint a lustaság és a semmittevés miatt a kártya, biliárd, a bor és egyéb elegáns "mûvészetek" iránt szenvedélyre lobbannia.
Visszarion Grigorjevics Belinszkij
-
Az ember játszik, nyer, játszik, veszít. Játszik. A játszás maga vonz bennünket ellenállhatatlanul. Egyik évből a másikba kockázzuk át mindazt, amit szeretünk. Hogy mit teszünk kockára, felfedi, mi értékes nekünk.
Jeanette Winterson
-
Nem sakkjáték az élet; nem a legtöbbet tudó győzelme; kártyajáték; ügyes kéz többet nyerhet.
Jerome Klapka Jerome
-
Hamar megtanultam, mihez tartsam magam az életben. Olyan játszma ez, ahol a szerencse nagyon is forgandó. Nyersz vagy vesztesz, végül a kártyákat és a pénzt lesöpri az asztalról a Halál.
-
Nem érdekel, hogy ki vagy, azt mutasd, hogy mit tudsz. Tudsz-e értékelni, vagy egyáltalán örülni nekem, vagy csak passzolni vagy képes a labdákat, amik csak úgy jönnek, meg aztán mennek. El messzire, mert hosszasan egyikkel sem tudsz játszani. Be tudod-e lopni magad a szívembe, úgy, hogy ott is maradj. Ne csak pár napra, hanem tovább. Mert persze egy pillanatra mindenki tud varázsolni. Na jó, akár még két napra is. De a varázslatot fenntartani, na az az igazi mûvészet.
Oravecz Nóra
-
Minden pályában mûvészetet látok. Az ügyvéd: az érvelés, a rászedés mûvésze. Az orvos a kitalálás mûvésze. A mérnökben a számok és számítások mestere lappang. A tanár a lelki megfigyelések igénytelen szobrásza. A hadvezér eleven figurákkal játszó sakk-mûvész. A pap? A legfinomabb elhitető, a fantázia szuggesztív mestere: új világot épít a semmibe, kétfelé szakítja lelkünket: rosszra és jóra, és rá tud bírni bennünket, hogy egyik részünk örök harcban álljon a másikkal... Akármelyik pályára mennék, csak mûvész lennék benne vagy rajta kívül.
Oláh Gábor
-
Az életben, akárcsak egy kártyapartiban, ha egyszer valamit leraktak, akkor az játékban van.
Stephen King