Karikó Katalin

Ha szereted a rivaldafényt, legyél színész! Ha szereted, hogy mások mondják meg, mit tegyél, talán a katonaságban a helyed. Õk megmondják, mit kell tenned. De ha el akarsz gondolkodni valamin, ki akarsz találni vagy meg akarsz oldani egy problémát, akkor a tudomány neked való. Annyira jó móka! Néha magam is meglepődök azon, hogy pénzt kapok azért, hogy ilyen jól szórakozom.

Minden elsőre negatívnak tûnő dologban találhat az ember valami pozitívumot. Ezért van az, hogy mindegy, mit mondtak, mi történt, hogyan küldtek el, külön köszönetet mondok mindazoknak, akik annyi éven át próbálták megnehezíteni az életemet. Nélkülük nem lennék itt.

Szeretném elmondani a fiataloknak, mi a szépsége annak, hogy kutatók lehetünk. Most reflektorfénybe kerültem, de ha a rivaldafényt szeretik, akkor legyenek inkább színészek, mert a kutatópálya ezt valószínûleg nem adja meg. Ha pedig gazdagok szeretnének lenni, és sok pénzt akarnak, akkor nem tudom, mit kell tenniük. De ha azt szeretnék, hogy örömteli legyen az életük, és úgy érezzék, tettek valamit az emberekért, akkor legyenek kutatók. Talán név szerint nem fogják ismerni őket, de ők maguk mindig tudni fogják, hogy jót cselekedtek másokkal.

Mindenben találjuk meg az örömet! Az embernek saját magát is szeretnie kell, törődni saját magával, mert csak akkor tud másoknak segíteni, ha ő maga rendben van.

Nem kell sajnálni magunkat, hibáztatni a másikat. Az összes energiánkat arra kell fordítani, hogy mi legyen a következő lépés. Az embert nagyon sok negatív hatás éri élete során, de nem azt kell nézni, hogy a másik ember - a feleségem, férjem, gyerekem, kollégám, főnököm, szomszédom - mit tesz. (...) Tehát azok az emberek, akik az életünket megpróbálják nehezebbé tenni, valójában sokat segítenek nekünk. Felkészítenek bennünket arra, hogy még jobbak legyünk, harcoljunk.