Karinthy Frigyes

Hiába halsz meg, hiába halok meg - évmilliárdok, csillagtrilliók végtelenjében és távolában lesz még a mi kettőnk számára egyetlen pillanat, mint mikor két vonat elrobog egymással szemben, s két elsuhanó kéz int, két ablakból egymásnak: megismertelek, te vagy az, ugye, szerelmem - szeretsz-e még? mert én még mindig szeretlek!

Törvény: A bûnöst már üldözi, de a bûnhöz még nem mer hozzányúlni. Azt már nem tûri, hogy rosszak legyünk, de azt tûri, hogy ne legyünk jók - azt már belátta, hogy rossznak nem szabad lenni, de azt még nem látta be, hogy jónak kell lenni. Már megvéd az ellen, aki meg akar ölni - de nem véd meg az ellen, aki hagyja, hogy meghaljak, mikor megakadályozhatná.

A szerelmet azért dicsőítjük és azért rajongunk érte, mi férfiak, mert a szabadság felé vezető utat látjuk benne.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél, Mégis a legtöbb: ember, aki él.

A jó Isten egyszerûnek Alkotta az eszemet. Nincsen abban nagy modernség Csak szelídség, szeretet.

A középiskolai tanuló élete: nyolc éven át napról napra megújuló harcba szállás, halálos veszedelem: minden reggel pontban nyolckor, a véletlenek és ravasz kelepcék és elhatározó események hullámzó harcterére kiront: sebeket kap, sebeket oszt, néha elvérzik. Másnap újra feltámad, kezdi elölről.

A lelki sérülés nem múlik el soha. De hozzáedződik a lélek.

Az erkölcstan, ha arról van szó, hogy mondj le az örömről, mondj le a boldogságról, mondj le a szerelemről, a nőről, légy erős - ezt így fejezi ki: "légy férfi!"

Születni és meghalni lehet egy nap alatt - de élni nem.

Csak ott vagyok gyöngéd, ahol tudják, hogy nem vagyok gyönge.

Már csak paraszthajszál választ el bennünket attól, hogy végleg kinyírjuk magunkat. Az ember értelmes betegség, de egyben beteg betegség is, önmagát pusztítja annak a szervnek segítségével, mely a fejében székel.

Nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz az életnek egy fájdalmas csodájáról - arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok - meg fogod tudni, mire gondoltam.

A kormány az a testület, ami mindig megtartja, amit ígér. Ha pénzt ígér, azt is megtartja.

A mûvészetnek ne legyenek korlátai - Se ütem, se vonal, se szín.

De vagyunk-e azok, amik lehetnénk?

Szerveinknek külön-külön megvan a maguk sajátos kifejezési eszköze, "beszélni" tudnak, csak érteni kell a szavukat.

Ma a hatalom nem a lélek dolgával foglalkozó emberek kezében van, mint valamikor.

Hisztéria. Veszedelmes betegség, kötelezően kellene gyógyítani. Csak nők kaphatják meg, és csak férfiak halnak bele.

Ugyan kérem - még ebéd közben is fogyókúrát tartsak?

Aki az Én számára keres valamit, az nem az igazságot keresi, csak a maga igazát.