Karinthy Frigyes

Csak a gyávák gyûlölnek, sose gyûlöl a bátor.

Ne ábrándozz, hanem cselekedj!

Gyógyulj meg! Az orvosod nagyszerû ember, de nemcsak rajta múlik, ígérd meg, hogy meggyógyulsz. Izend meg a testednek, a torkodnak és tüdődnek, hogy jöjjenek rendbe. Õk hajlandók lesznek.

Ne higgy annak, aki jósol és jellemez - annak higgy, aki szeret és tanácsot ad.

A munka és kitartás sokkal nagyobb biztosíték, mint a vakszerencse.

Mostanában olyan sokan halnak meg, akik eddig még soha.

Örök forgás. Az emlék azt mondja: aludj! A pillanat azt mondja: ébredj!

Isten: kell, hogy legyen valaki, aki az embert embernél jobban megérti.

Mint a magányosan elköltött ebédnek, a legkülönösebb felfedezésnek sincs igazi íze, ha társtalanul ér. Ezért nem hiszem el a belső felfedezések ősének, a költőnek se, ha azt állítja, hogy önmaga örömére ír. Arkhimédész is ordított a kádban, pedig egyedül volt.

Leltárt csinálok lelkemben, és azon tûnődöm, van-e vesztenivalóm egyáltalán? Mindentől eltekintve, jól tudom, nem lenni rendkívül unalmas állapot az élet tarkaságához képest. Viszont határozottan nagyon sok előnye van. Nem kell beszélgetni, kifogásokat keresni. Az ám, ha az ember élvezni tudná ezeket az előnyöket, életen és halálon túl valami harmadik állapotban - hogy bemehetnék kedvenc kávéházamba anélkül, hogy ott legyek, leülnék az emberek közé, és nem tudna rólam senki.

Ellene vagyok a halottégetésnek (...) - erőszakos dolognak találom: a holttest nem olyan nagyon halott valami, mint ahogy hisszük, vagy legalábbis nem lehet tudni biztosan, nincs-e rá szükség: nem is a természetre gondolok, a nitrogénre, ami a növényeknek kell, de hátha egyszer kiderül, hogy nekünk magunknak, a lelkünknek, vagy annak a valaminek, amit így hívunk, fontos, hogy éppen így, ilyen lassan bomoljon fel, ahogy szokott - talán az asztráltest ebből a maradékból szedi össze a maga finom anyagát. (...) Mindennek megvan a maga tempója, időrendje, nem szabad semmit elhamarkodni.

Nagyon hülye pacifista az (...), akit csak a kiontott vér döbbent rá, hogy a háború utálatos és embertelen kultusz.

A háború lényege a rabszolgaság, nem az ölés, ellentéte nem a béke, hanem az egyén szabadságvágya, hogy önmaga választhassa meg ellenségét és testvérét.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én, De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Kifogytam minden mondanivalómból. Kénytelen voltam megmondani az igazat.

A dolgok azáltal lesznek, hogy nevet adunk nekik, és ezzel lehetségesnek tartjuk őket, minden, amit lehetségesnek tartunk, meg is történik. A valóságot az emberi képzelet teremti.

A diktatúra és a demokrácia között az a különbség, hogy a diktatúrában az egyik ember legyőzi, megalázza és kizsákmányolja a másikat. A demokráciában a másik ember teszi ugyanezt az egyikkel.

Mondd meg, ki sértett meg, s megmondom, mi lett belőled.

Aki sok asszonyt szeretett, nem ismeri a szerelmet - önmagát szerette és kereste.

Magamat nem ismerem. De ismerek valakit, aki bennem lakik, akivel én sose beszélgettem, aki gyakran megszólal, hetykén és hangosan, nem törődve azzal, hogy én sohasem válaszoltam neki, hogy szégyellem és zavarban vagyok miatta, mint valami neveletlen kölyök.