Kassák Lajos

Emlékszel-e még a szerelemre, mitől részeg voltál s az öröm dalait énekelted és énrám emlékszel-e ezen a reménytelen órán?

Olyan volt ő mint a jótétemény maga mint egy virágos kert illata mint az a valótlan kéz amely olykor-olykor mély álomba merített mint az az ajándék amit nem kértem soha és boldoggá tett ha megérkezett. Mindenét megkívántam és mindenét nekem adta.

Aki elment, az elment, mondta anyám, sohse keseregjetek a kósza lélek után. Aki elment, az elment, mondtam én is, de ugyanekkor mélységesen éreztem, aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen.

Mondj nekem valami szépet hogy én is mondhassak Neked valami szépet. A szemeimhez beszélj a homlokomhoz egyenesen a szívemhez Te Nekem és Én Neked.

Szép csöndben megöregedni nem szánalomra méltó állapot, kihullanak belőlünk a tört cserepek, a sok rendetlen részlet, mindinkább együvé látjuk a világot, és lehet, hogy egyszer majd békés harmóniák ringatják el a szívünket, amely annyi bánatot őrzött, és annyi szép ígéretben csalódott.

Mi értelme a tollnak és papírnak. Ki mérte rám a büntetést hogy torkom állandóan tintával legyen tele s hogy lássam a nyomorúságot a hiábavaló vágyódást a sápadt kétségbeesést. Becsuknám az ablakot a falakat legjobb szeretném magamra húzni de íme nem találom a kezem valahol a szél fogai közt morzsolódik.

Az éjszaka romhalmaza közt gyáván megbújik a rabló érzi hogy ebben a sötétségben minden jel láthatóvá válik minden liliomtipró átkozza magát minden kereskedő a csalások emlékétől szenved.

Itt az ideje hogy a gyámoltalan lélek térdre hulljon és kiokádja bûneit.

Miért haragszol, vagy miért untad el szerelmünk? Ablakod sötét függönye mögött hallgasd csak mosolyodtól részegen énekelek most is s a te szemeiddel néznek le rám a csillagok.

Te vagy az, aki után lámpással futottam. Te vagy az, akit vakon is megtaláltam. Te vagy az, akiért érdemes az élet. Te vagy az, akibe egyszer majd belehalok.

Élt egy ember és keresztre feszítették.

A mûvészetnek nem célja, hanem oka van.

A közönségnek írok én is, de nem fogadhatom el irányítónak, mértékadónak a közönség mûvészeti kultúráját, sokban csiszolatlan ízlését. Az írónak ugyanúgy elvitathatatlan feladata mûve tartalmának, formájának megfelelő kidolgozása, ahogyan a tudós is a saját legjobb belátása szerint oldja meg problémáit, a szakmába be nem avatottak véleményére való tekintet nélkül.

A mûvész nem szolgálatot teljesít, hanem ajándékot oszt, hogy megszabaduljon fölös vagyonától.

A jó írásmû nemcsak horizontálisan terjed, hanem vertikálisan is a mélybe hatol és a magasba emelkedik.

Ne csak azt a mûvészt dicsérjük, aki tükrözi korát, hanem azt is, aki meg akarja változtatni!

Ne arra törekedjünk, hogy mennél furcsábbá, komplikáltabbá torzítsuk a mûvet, hanem hogy mennél egyszerûbbé és hiánytalanabbá formáljuk.

Minden jó mûnek elégedetlenség az apja, szorgalom az anyja.

A gyors siker butít, kiveri fogaidat és könnyen milliomossá tesz.

Mi is az hogy civilizáció az ember bekeni magát valami zománccal és irtózni kezd a tetvektől...