Katie Patrick

A kérdés az, hogy reggelente az íróasztalunkhoz ülve borongunk egy újabb elolvadt gleccser miatt, vagy illatos erdőben sétálva azon töprengünk, mi legyen az újabb társadalmi missziónk.

Vajmi kevés összefüggés van az emberek felvilágosítása és aközött, hogy egy adott dologról szerzett tudásuk miként vezet el az ügyünket támogató viselkedésig vagy cselekvésig.

A világ tanulmányozásának intellektuális tevékenysége nem nyit közvetlen ajtót az emberi viselkedést szabályozó sebváltóhoz.

Nem muszáj oktatnunk az embereket, ha meg akarjuk változtatni a világot, de muszáj rávenni őket, hogy másképpen éljenek és cselekedjenek.

A világmegváltás nem merülhet ki abban, hogy leragadunk a hatástalan aktivizmus terméketlen vidékén. Legyen igazi nagy kaland! Vezessen új utakra!

A világmegváltás nem egyszerûen abból áll, hogy megszüntetjük a rossz dolgokat, eloltjuk a tüzeket. Arról is szól, hogy eltakarítjuk a bolygó szemetét, hogy meggyökerezhessen az új korszak.

Nagy lépéseket általában akkor tehetünk, ha korábban szétválasztott tudományterületeket elegyítünk.

Gyakran véljük úgy, hogy a kreativitás valami istenadta ajándék, nem leírható. Csak úgy megtörténik - BUMM! -, mint ahogy villám cikázik át az égen, vagy szabályosan kihajt olyan emberekből, akik vicces szemüveget viselnek, és zegzugos tervezőirodákban dolgoznak. Pedig a kreatív képességek kibontakoztatásának a titka nem más, mint a tanulás. Minél többet tudsz, annál kreatívabb leszel.

A kreatív energiát táplálni kell, és egy bizonyos tápanyagból rengeteg kell neki, ez pedig az idő. Ahogy a növénynek vízre van szüksége, a kreativitásnak napi adott időmennyiségre, hogy növekedhessen.

A kreatív géniusz-zóna mélyének feltárásához bátorság kell, és könyörtelen harc a rászánt időért. De megéri. Mert ott történik a csoda. Ott születnek a nagy mûvek, a gyönyörû dalok, beszédek, tudományos áttörések.

Amit az emberek interneten csinálnak, az mindaddig nem a valós világ megváltoztatása, amíg hatásai a tapintható világban nem mérhetők. Egymillió kattintás egy videóra vagy másra nem azonos félmillió kiló mûanyag kiemelésével az óceánból.

A "milyen rossz minden"-ről szóló üzenetek - például "az emberek 72%-a pazarolja a vizet", vagy "naponta tizenkétezer petpalackot dobnak a szemétbe" - nem segítik elő a változást. Sőt, inkább azt mondjuk ezzel az embereknek, hogy ez a normális. Mivel az emberek általában utánozzák a többséget, az efféle állítások inkább arra a viselkedésre bátorítják őket, amin változtatni akarunk.

Az optimizmus táplálja az egyén személyes hatékonyságát, amivel változást érhet el. Elég nyilvánvaló, ha azt hisszük, hogy az álomvilágunk egyszer megvalósul, nem sajnáljuk rá az időt, pénzt, szívet, lelket. A pesszimizmusra hajló egyének könnyebben leszámolnak a kihívásokkal.

A kreativitás annyit jelent: olyasmit teszünk, csinálunk, gondolunk, amit előttünk senki más nem tett, csinált, gondolt korábban, ezért a kreativitás az alapja minden változtatásnak a világban.

Az ötletek úgy viselkednek, mint a hagymahéjak. Ahogy lehántod az egyik réteget, előbukkan a következő. Az első húsz ötlet után végre előkerül, ami kevésbé nyilvánvaló, mert az agysejtekben más kapcsolatok is létrejönnek, másképpen kell gondolkodnod, hogy még egy réteggel mélyebbre áss!

Az ötletek szaporák. A gondolat szabad. Nincs határ.

Mint csillagok az égen, a gondolatok megvilágítják az utadat: megkönnyítik, hogy elérd a végcélt.

A megoldandó problémára úgy gondolj, mint egy fa törzsére, amiből a sokezer ötlet-makk fakad. Azután, mint a makk, le is hullik, néhányból újabb fa lesz, néhányból nem, de a fa mindig újabb és újabb terméseket növeszt.

Ha válaszút elé kerülsz, soha ne a biztonságos akolmeleget, hanem a legvadabb ötletet válaszd! Legyen ez magától értetődő! A világ inspirációra vágyik. Újdonságra. Újításra. Egy eldugott sarokban, a legvadabb ötleteid között rábukkanhatsz arra, ami józanul megvalósítható, és jobbá teszi a világot.

Ha világmegváltásról van szó, minden ötlet csak hipotézis.