Katie Patrick

Minden ötlet annyit ér, amekkora mérhető változást lehet elérni vele.

Az emberi elme motivációs központjába több ajtón is beléphetünk. A pénz ebből csak az egyik, nem is feltétlenül a legjobb vagy legrövidebb út.

Az egyén viselkedése sem lehet jobb, mint a rendszer, amelyben létezik.

Ha legközelebb el kell döntenünk, merre dőljünk, ne a biztos támaszt válasszuk! Legyünk furcsák! Õrültek! Vadak! Legyünk mulatságosak! Szélsőségesek! Leginkább: érdekesek! Ne aggódjunk, ne kérdezzünk sorra mindenkit, jó-e, tetszik-e. Nem kell mások engedélye ahhoz, hogy véghez vigyük a saját csodánkat.

Nem írhatunk listát arról, hogy mi tesz minket boldoggá: például a fagyi, vagy egy séta a parkban, és attól, hogy többször csináljuk, ami kedvünkre van, nem fogjuk megérezni, hogy a megfelelő helyen vagyunk, célunk van, szeretünk, hasznosak vagyunk, közösségben élünk, hiszen az emberi lélek ezekben a dolgokban keres megváltást. Valami több munkál ennél bennünk, több, mint a boldogságkeresés.

Azért vagyunk, hogy új kihívás elé álljunk, fejest ugorjunk a bizonytalanba, aztán eddzük magunkat, fejlődjünk, és éljük át a növekedéssel járó szenvedést is.

A boldogság nem fennsík, ahová felkapaszkodhatunk. Inkább körforgás. A valódi boldogság és üdvözülés pillanatait csak útközben fedezhetjük fel, élményszerûen, úgy, ahogy szamócát találunk az erdőn.

A boldogság a tehetségünk gondozásának kreatív folyamatában beérő gyümölcs, amit aztán felajánlunk a világnak.