Ken Follett

A gyávaságot mindig a legkitûnőbb érvekkel lehet megmagyarázni.

Nem szeretlek (...), de kellesz nekem, és szükségem van rád; szeretem, ha ott szuszogsz az ágyban, mellettem ülsz a televízió előtt, vagy az asztalnál ülve töltöd ki a lottót; és ha ezt szerelemnek hívják, akkor talán mégiscsak szeretlek.

Egy bankár lehet buta, de ha tiszta a keze, talpon marad. Viszont ha nem feddhetetlen...

Az ember az egyik erkölcsi kódex helyett választhat másikat, de nem rázhatja le magáról a belénevelt engedelmességet.

Nem tudta biztosan, mit is jelent az, hogy valakit kielégít a munkája. Furcsa kifejezés; az ember előtt egy kézmûves képe jelenik meg, aki néhány fadarabból asztalt fabrikál, vagy egy paraszté, aki kövér bárányokat terel a piacra. Az üzlet egészen más: még ha szerény sikereket is ér el az ember, akkor is van miért elégedetlenkednie.

A pénzt, mint ösztönző erőt nem lehet olyan könnyen figyelmen kívül hagyni.

Miért őrizgetjük mi a vagyonunkat, és miért próbáljuk még gyarapítani is? Mi ez? Kapzsiság, hatalomvágy vagy kaland? Vajon mindannyian megrögzött hazárdjátékosok vagyunk?!

A riportereknek jó adag pimaszságra van szükségük, ha boldogulni akarnak.

Hagyni kell az embereket néhány percre leülni, mielőtt munkára fogják őket, megéri, mert így létrejön a rendezett, nyugodt légkör.

Az üzletben minden a kurázsin múlik.

Van egy sötét pontja: nem tudja beleélni magát a képzelet alkotásaiba. A legtöbb vállalkozó szellemû üzletember így van ezzel. Úgy látszik, ez a hiányosság együtt jár a fokozott éleselméjûséggel; olyan ez, mint a vakok rendkívül kifinomult hallása.

Megkísértette a gondolat, hogy elfecsérelte a fiatalságát, de tudta, hogy túloz. No jó, hát nem fecsérelte el; de úgy érezte, ifjúságát úgy töltötte el, mint az az ember, aki mindig tizenkettőnél nagyobb számokkal osztott, és mégsem jött rá a differenciálszámítás nyitjára.

Mit teszünk a politikában, ha két erős, de ellentétes közvéleménnyel kerülünk szembe? Azonnal kész volt a válasz: olyan eljárást választunk, amely valójában vagy látszólag mindkét igényt kielégíti.

Talán tévedés azt hinni, hogy az érveket ugyanúgy meg lehet számolni, mint a pénzt.

Eddig oly keveset használta a "boldogság" szót, most mégis eszébe jutott. Ha valaha is tudta, mi a boldogság, ma már arra sem emlékezett, mikor érezte utoljára.

A kevés apai szeretet is sokkal több a semminél.

Ez a lány (...) egészen más. De hát nem ezt beszélik be maguknak mindazok a bolondok, akik viszonyt kezdenek egy nővel?

Õt annak idején arra tanították, hogy az átdorbézolt éjszakák, a tánc, a házasságtörés meg a mértéktelen ivászatok fájdalmat, rosszullétet, sőt igazi betegséget okoznak, és ha az ember mindeme bûnöket elköveti, akkor a fejére idézi a sorsharagot. De ez nem igaz, hiszen a bûn jutalma a tökéletes gyönyör.

A szellemes cselekmény inkább a szerző megelégedésére szolgál és nem az olvasóéra.

Az ember az egyetlen állat, amely milliószámra mészárolja a saját fajtáját, és gránáttölcsérektől kilyuggatott, szögesdróttal szétszabdalt pusztasággá változtatja a tájat. Egyszer talán majd kiirtja magát, és átengedi a világot a fáknak és a madaraknak... talán az is lenne a legjobb.