Kepes András

Ha már meghaltam, aligha fog érdekelni, mit beszélnek rólam, legfeljebb az utódaimat, de ha én választhatnék, akkor nem szeretném, hogy őszintén beszéljenek rólam.

Ha halálom után kritizálnak, annak mi értelme van? Úgyse fogok megváltozni.

Ha az ember elég felnőtt, akkor elég erős ahhoz, hogy szembenézzen a kudarcaival, és okuljon belőlük. Hihetetlenül sokat segít a fejlődésben. (...) Az ember nem sebezhetetlen, és nem tökéletes - jó, ha ezzel tisztában vagyunk. És ha ezt elfogadjuk, akkor a körülöttünk élőkkel is sokkal megértőbb és meghittebb lesz a viszonyunk.

Senki sem annyi idős, amennyi a születési dátumából kiszámolható.

A történelem a tények tudománya, a politika az ösztönök birodalma. Nem véletlen, hogy a politikusok is az emberek ösztöneire építenek. Ami egyébként gyakorlatias gondolat, hiszen ösztöne mindenkinek van, esze viszont csak keveseknek.

Én képtelen vagyok a világot leegyszerûsítve, két dimenzióban látni; jobboldalra és baloldalra osztani, mikor tudjuk, hogy a világnak kiterjedése van térben és időben is.

A háborúban mindig a szegény ember húzza a rövidebbet, a gazdagok meg még gazdagabbak lesznek.

A fiatalság átmeneti állapot, (...) majd az idő megoldja.

Amikor a férfiak még el sem döntötték, akarnak-e egyáltalán udvarolni egy nőnek, a nők gondolatban már a közös gyerekeikről készült fotókat rendezgetik egy képzeletbeli fényképalbumban.

Nehéz kiszámítani, mikor kell meghalnia az embernek.

Sosem lesz igazi autószerelő abból, aki nem szerelmes a masinákba!

Gazdaság meg politika?! Miket beszélsz! A világot az érzelmek és a mítoszok irányítják. Az hat az emberekre.

Kevés jobb dolog van a hallgatózásnál (...) Talán csak a leskelődés jobb! Az már igazi színház!

Két tehetség gyakran kevesebb, mint egy!

Nem hiszem, hogy az emberek közti különbség a vérükben lenne, inkább a lelkükben.

Ebben a felfordult világban lassan már az sem lenne meglepő, ha egy hajnalon a nap is föllázadna, és úgy döntene, nem jön föl az égre.

Egy asszonynak azért van nagy köténye, hogy elrejthesse benne a bánatát.

Minden faluba legalább két kocsma kell: az egyikbe jár az ember, a másikba pedig be sem teszi a lábát.

Igyekszem kellő távolságtartással és öngúnnyal írni magamról, ahogy ilyen esetben elvárható, azon túl persze mély együttérzéssel és önimádattal, ahogy magunkkal bánni szoktunk.

A történelemben többnyire a férfiak a hősök. A személyes életünkben a nők.