Kner Izidor

Senkinek sem esik olyan zokon, ha meglopják, mint a tolvajnak.

Rosszul töltötte napjait, ki rettegi a halált.

Szûk határok között mozog a tudás, amíg korlátlanul csapong a tudatlanság.

Mennyi teljesületlen jóreménység kerül állandóan a földbe, s mégis mennyi pesszimista kerül ki belőle!

Ha mind, aki vizet prédikál, vizet inna: hej de nagyot csappanna az ital ára!

Inkább dúljon házad fölött orkán, mint házadon belül vihar.

A szamarak között bizonyára az apróbbak a bölcsebbek.

Kívánd, hogy minden vágyad teljesüljön, s ha sikerül, megismered a poklot még itt a földön.

Miért, hogy az embereknek jobban fáj, ha sikereiket szerencséjüknek tudják be, mint ha balsikereik okát egyéni fogyatkozásuknak tulajdonítják?

Hány embert tesz óriássá törpe környezete!

A népek leigázására való fegyvereket a népek gyártják.

Azért, mert a vakondok nem tûrheti, nem bizonyos, hogy a napvilág tûrhetetlen.

Bármennyi marhaságot kövessenek el a bölcsek, a marhák mégis marhák maradnak.

A földi javakért sok ember emberfölötti dolgokra vállalkozna: - semmint hogy dolgozzék érte.

Mi szüksége van a por és hamunak arra, hogy közben ember legyen?

Lassú víz partot mos. - Hát még a sebes!

Vizet prédikál a pap és bort iszik. - Bort a korcsmáros és vizet itat.

Miért tetőzzük a sors csapásait azzal, hogy búsongjunk fölötte!?

Mennyivel több betût szül a hiúság, mint a tudás!

Az önként eldobott élet bizton nem érdemes másra.