Miért tetőzzük a sors csapásait azzal, hogy búsongjunk fölötte!?

Kapcsolódó idézetek

1. Emberek vagyunk, tudnunk kell elviselni a sors csapásait. Euripidész
2. Hát nem azért élünk, hogy embertársaink mulassanak rajtunk, mi pedig rajtuk nevessünk, ha rákerül a sor? Jane Austen
3. Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát? Laurell Kaye Hamilton
4. Oly esetekért, amelyek számításaink ellenére történnek, a sorsot szoktuk kárhoztatni. Thuküdidész
5. Amikor a szenvedés eléri a csúcspontját, akkor legjobb, ha belevetjük magunkat a búsulásba, amiből végül örvendezés fakad.
6. Boldogságunkat nem kényszeríthetjük ki a sorstól. Cao Hszüe-csin
7. Miért roskadnánk magunkba fájdalmunkban, mikor az élet úgyis oly rövid, a halál pedig feltétlenül a boldogság kapuja, s a dicsőségé? Charlotte Bronte
8. Minden rosszat, ami történik, fogjunk a sorsra. Jókai Mór
9. A véletlenek célja az, hogy előrehajtsanak bennünket sorsunk kiteljesítése felé.
10. Talán nem a nevetés révén válunk eggyé az istenekkel? Nem csak így tudjuk elviselni az életet, a sok borzalmat, pazarlást, szenvedést itt a földön?