Kobajasi Issza

Ruhát cseréltem nyárra, de utam tetvei velem maradtak.

Lábam alá ilyen gyorsan mikor másztál, csiga?

Pirkad a hajnal. Neked is úgy kell ez a boldogság, csiga?

Ó, naplemente! Még egy béka szemébe is könnyek szöknek.

Zsendül a tavasz, szegényembert sem várja virágtalanul.

Újévi álom: szülőfalumban jártam. Jól megríkatott.

Ló pisálta le a poros gesztenyéket - újra fénylenek.

Szóródó szirmok, nem ismerik a Buddhát, sem a buddhizmust.

Lótrágyadombon krizantém bontja szirmát. Szép kis kilátás.

A kiszáradt fa pillangókat virágzik virágok helyett.

Terjed a pletyka, libák gágogják szerte: újra itt vagyok.

Mereng a varjú: - Minden napnak megvan a holnapja másnap.

Virágzó fák árnyékában nincsenek vadidegenek.

Gyönyörû a Hold! Bárcsak itt lehetne most házsártos nejem.

Kivágásra szánt, nagy öreg fára rak friss fészket a madár.

"Boldog Újévem" - csak olyan átlagos tavasznak tûnik.

Sövény kapuja: Nincs rajta lakat más, mint Az a kiscsiga.