Lótrágyadombon krizantém bontja szirmát. Szép kis kilátás.

Kapcsolódó idézetek

1. Fûcsomók között nevenincs apró virág fehér bimbót bont. Maszaoka Siki
2. Sziromról gördül egy harmatcsepp - lám, így hullajt könnyet egy virág.
3. Szemétdomb, szemétdomb, a hervadó virág hirdeti, hogy véget ér a rothadó világ. Illés
4. Szakajtsd a rózsa bimbaját, Élvezd, amit a perc ad, a virág ma mosolyog rád, holnap már holttá hervad. Robert Herrick
5. Õsszel azt mutatja meg a természet, milyen szép az elengedés. James Norbury
6. Édes uram, óh, nézz le reám: Nyíló virág kerted alján. Szívem szakad, ha rád gondolok, Nélküled már elhervadok.
7. A gyertya szépen lángol, Nem fújja már a bántó szél. A viasztest elolvadt, Valahol új életre kél. A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog. Edda
8. Áldás a hajnal hulló harmata, Melyet a szomjazó virágnak ad, A gyenge fûszál mégis meghajol A ragyogó, a gazdag kincs alatt. Tompa Mihály
9. Szép arcát gyengéd nap csókolja, Hozzáhajol az erdő lombja. Szél szelíd szava búcsúztatja, Felkészíti az útra,
10. Hogyha egyszer kis bimbóból Szép virággá érek, Kibontom a szirmaim és Jó anyámra nézek. Amikor majd legszebb leszek, Megcsodál a világ, Édesanya gyenge lesz már, Hervadozó virág. Egy napon majd elbúcsúzunk, Lehullik a szirma, Én pedig csak búslakodom, Harmatcseppet sírva. Bartos Erika