Konstantin Biebl

Ég veled, otthon! A viszontlátásra? Látlak talán. Minden hajónak van kikötője: a remény.

Elhagyom otthonom. Világgá indulok. Kicsi batyumban utravalóul keveset viszek én. De összezúzott faliórámból viszem a kakukkot, és szabadon eresztem az erdő közepén.

Bár magad álom vagy csupán, a tenger és a föld között te vagy az igazi part, mely után kinyúlik ajkam és kezem szüntelenül.