Elhagyom otthonom. Világgá indulok. Kicsi batyumban utravalóul keveset viszek én. De összezúzott faliórámból viszem a kakukkot, és szabadon eresztem az erdő közepén.

Kapcsolódó idézetek

1. Csak egy kincsem van, a szabadság - Vállalom a kalandját. Csak megyek ide-oda, ahogy visz a világ - Nem tûröm a kalitkát.
2. Talán eltûnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom. József Attila
3. Imádok a véletlenre gondolni - arra, ahogy egy elejtett szó, egy kavics a cipőben az egész világegyetemet megváltoztatja.
4. Egy napon útra kel a lélek, s a világ csak zavar. Szándéktalanul, készületlenül, akaratlanul olyan expedíciókra indulunk, melyekhez odamérve egy indiai út hétvégi, filléres kirándulásnak tetszik. Márai Sándor
5. Gyorsan fogyó időmben úgy lakom, mint égő házban, az utolsó ép sarokban. Mindjárt bedől a tûz az ablakon, ágyam előtt a keskeny rongyszőnyeg lángra lobban. Rakovszky Zsuzsa
6. Vándor vagyok. Zord eszmék vándora. Gond és harag pusztáit járja lábam. Lelkemben elvész édes sóhajod, Mint a madár-hang erdők viharában! Ábrányi Emil (ifj.)
7. Nem jókedvemben indulok az útra. (...) Útlevél nem kell. Ott nincsen határ. Nem olvasok, a szemüvegem nem kell. Csipetnyi élet, ami még dukál, s elindulok könnytől homályos szemmel. Varga Imre
8. Addig is, míg egy szerény kis helyet találok magamnak az új világban, vágyódom a régi után, melyet otthagytam. Liviu Rebreanu
9. Merre és hová menjek most kérdezem magamtól és elindulok bizonytalan léptekkel mint a vakok. Örvénylik az idő hullámzik a tér s íme a megsebzett fák kiégett házak romjai közt merre és hová menjek most. Kassák Lajos
10. Elfáradtam. Elfáradtam az utazásban, örökké egyedül, mint az ujjam. Belefáradtam, hogy sose volt mellettem egy barát, aki megmondja, hova megyek, honnak jövök s miért. És főleg belefáradtam abba, ahogy az emberek bánnak egymással. Belefáradtam a kínba, amit érzek és hallok a világon minden nap. Túl sok van belőle.