Kováts Adél

Az életemben sokszor használtam azt a kifejezést, hogy ezt nem hiszem el, hogy velem történik. De velem történt, és ez nem véletlen. Az a lényeg, hogy ezt mindig tudjuk! Tehát mindig épp ott vagyunk, ahol lennünk kell.

A karácsony (...) nemcsak a feldíszített karácsonyfáról és az ajándékozásról szól. Van egy mélyebb üzenete is, amelyben szívesen merülök el.

Vannak emberek, akik szeretik, ha rajtuk a felelősség. Ha nincs, csinálnak maguknak.

Az egyéni ambíciókat egyáltalán nem zárja ki, ha másokért tudsz élni, ha odaadó vagy, ha irányítani tudod a dolgokat.

Életünknek bizonyos eseményei a lelkünkbe égnek függetlenül attól, hogy akkor éppen mit gondolunk róluk. Jelentőségük sokszor csak az évek múltával, életünk tükrében értékelődik fel.

Mi, szülők kiválasztottak vagyunk, mert lehetőséget adunk a hozzánk születő gyermeknek, hogy még a születése előtt lélekként választott utat földi élete során bejárja, és életfeladatait teljesítse.

A gondviselés sokszor éppen a legkilátástalanabb helyzetekben nyilvánul meg. Ilyenkor megéljük a tehetetlenségünket, miáltal az elengedést tanuljuk.

A hozzánk legközelebb álló, leginkább tőlünk függő embernek is van saját élete, sorsa, amihez nincs hozzáférésünk, amiben ő dönt. Mi csak legyünk jelen a pillanatban, legyünk a kinyújtott kéz, amit el tud érni.

Muszáj vonzónak tartanom magam, mert különben más sem fog annak tartani.