Mi, szülők kiválasztottak vagyunk, mert lehetőséget adunk a hozzánk születő gyermeknek, hogy még a születése előtt lélekként választott utat földi élete során bejárja, és életfeladatait teljesítse.

Kapcsolódó idézetek

1. Születésünk ténye bizonyítja, hogy arra érdemes szellemek vagyunk, és ha eljönnek a végnapok, mi leszünk azok, akiket felvisznek az égbe.
2. Hozzuk ki magunkból a legtöbbet! Lehet, hogy előre meg van írva, kik vagyunk, de mindig magunk választjuk az utunkat.
3. Ha összességében béke van bennünk, mert meggyőződésünk, hogy örökbefogadásra hív az élet, induljunk el bátran! Akad majd bőven bizonytalanság az úton, nem írja fel senki az égre, mi a következő helyes lépés, de épp ez a szép a szülői létben - és onnantól, hogy lezárul az örökbefogadás folyamata, már tényleg a szülei vagyunk örökbefogadott gyermekünknek. Attól kezdve közös a jelenünk, egy család vagyunk, és bár a múltat nem tudjuk megváltoztatni, a jövőnket közösen írjuk.
4. A gyermekeink a tetteinkből születnek majd. A mi véletlenjeink lesznek a végzetükké. Zadie Smith
5. Nekünk - anyáknak, apáknak, állampolgároknak - jogunk van, ha nem kötelességünk, és mindenekelőtt hatalmunkban áll jobbá tenni a világot a mindennapi döntéseinken és cselekedeteinken keresztül.
6. A gyerek próbára tesz mindent, ami vagyunk. Mindent, amivé lettünk a születéséig. Levizsgáztatja az összes tudásunkat, tapasztalatunkat, képességünket és erényünket, amit felhalmoztunk az eljövetele előtt.
7. Mindenki úgy születik, hogy kijelölt út áll előtte. Ha végigmegy rajta, teljes volt az élete.
8. Arra születtem, hogy kisgyerek legyek, s anyám mellett lassan játsszam az életet. Arra születtem, hogy felnőtt is legyek, s megértsem a szóból azt, amit lehet. S végül arra jöttem én a világra, hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába. LGT
9. Nem véletlenül születtünk erre az életre, nem egy értelmetlen színdarab szerepeit alakítjuk. Életünknek, sorsunknak célja van, és a jelek arra mutatnak, hogy egy titokzatos erő, valamiféle gondviselés abba az irányba terelget bennünket.
10. Némelyek előremennek, és várják azokat, akiknek dolguk van még a földön. Néha a gyermek megy előre, néha a szülő. De a Teremtő úgy osztotta be, hogy aki csillagok fölé kerül, legyen, aki várja őt ottan. Gárdonyi Géza