Krasznahorkai László

A siker legnagyobb veszélye az, hogy éppen azt számûzi az emberből, ami a sikerét megalapozta.

A mennyország szomorú.

Nem választanunk kell, hanem megnyugodnunk, nem választani a helyes és helytelen között, hanem megnyugodni, hogy nincs ránk bízva semmi, felfogni, hogy egyetlen nagy gondolatrendszer helyessége sem az igazságán múlik, mert nincs mihez hozzámérni, hanem szépségén, és ez a szépség váltja ki a hitet, hogy e szépség: helyes.

Semmi nem vész el nyomtalanul, mivel a nincsnek ugyanúgy megvan a rendszere, mint annak, ami létezik.

A történelem a valóság megközelíthetetlenségének még csak nem is a legelkeserítőbb, inkább a legmulatságosabb bizonyítéka.

Egy óra elég, hogy mindent felszámoljunk, és ott álljunk teljes mértékben felszámolt lakásunk kellős közepén, hogy lelépjünk.

Szomorú, találkozunk véletlenül egy emberrel, beszélünk vele, megismerjük, hatással van ránk, aztán elveszítjük, és soha, de soha nem látjuk többé, ez, akárki akármit is mond, szomorú, de komolyan.

Én nem azért jöttem, hogy új életet kezdjek. (...) Én a régit szeretném befejezni.

Én úgy hiszem, hogy nincs utána semmi. (...) Csak egy nagy sötét, egy nagy villanyoltás, aztán valahogy lekapcsolják ezt a nagy sötétet is.

Ha már csak egyetlen mondat volna hátra, akkor az az én esetemben nem lehetne más, mint hogy (...) nem volt értelme semminek.

A közeli dolgok között erős összefüggés van, a távoli dolgok között pedig gyenge, a nagyon távoliak között viszont nincsen, és ez az isten.

Ha meghalunk, az egész gépezet megy tovább, és az emberek azt gondolják, ez a legborzalmasabb. (...) Pedig csak ebből, hogy megy tovább, lehet rendesen megérteni, hogy nincs is gépezet.

Az isten nélküli út ide vezet, a csodálatos, a lenyûgöző, a káprázatos emberhez, aki már csupán egyetlen dologra nem képes és nem is lesz soha, hogy uralja, amit megteremtett.

A rend szeretete a létezés fele, így hát a rend szeretete a szimmetria szeretete, a szimmetria szeretete pedig emlékezés az örökkévalóságra.

Az internet (...) az eddigi legbiztosabb út az örökkévalóságba.

A dolgok nem azért fordulnak jóra, ha jóra fordulnak, mert az embernek valamiféle elképzelése van arról, hogy mi lenne a helyes a jövőre nézve, hanem attól fordulnak a dolgok jóra, hogy az embernek helyes elképzelése van a jelenről, mégpedig olyan elképzelés ez, amely nem pusztán neked jó, hanem jó mindenkinek, azaz nem árt senkinek, tehát jó általában.

A szomorúság az a legsejtelmesebb vonzalom a dolgok megközelíthetetlen középpontja felé.

A világnak sajnos egyetlen döntő részlete elég, hogy az egész világ kibírhatatlan legyen.

Ami kimondható és elgondolható, annak léteznie kell.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az élet rövid, észre sem vesszük, s már itt az öregség. Ezért aztán jól meg kell gondolni, mit csinál az ember, mert elég egyetlen aprócska tévedés, és minden odavan. Aki itt meg akar állni a lábán, és vinni akarja valamire, annak tudnia kell, mi a dörgés: semmit nem elsietni, és semmit nem elmulasztani.