Krzysztof Varga

A kádári idők maguktól szülik a nosztalgiát, mert a legjobbak voltak Kelet-Európában, bár ugyanakkor a legrosszabbak is, megroppant gerincekkel és mentális bilincsekkel.

A szomszédok általában kényelmetlenek, zavarnak bennünket, ahogy mi is őket. A magyar szomszédság lényege az ellenszenv, a rosszul leplezett ellenségesség, a párban járó felsőbbrendûségi és kisebbrendûségi érzés, a kudarcélmény.

A valódi bánatot nem enyhítik a könnyek, az igazi magyar depresszió nem könnyekben tör ki (bár szívesen beszélnek könnyekről), hanem, ami rosszabb, kétségbeesett elkeseredésben.

A magyarok (...) jobban szeretik az édességet, mint az erős, csípős ételeket. De leginkább a vereség édes ízéért vannak oda.

Az élet olyan, mint a termálvíz: egészséges, de ha túl sokáig ücsörgünk benne, árthat a szívnek; kellemes, de azért egy kicsit büdös.

A hívő keresztények csak azokat a részleteket veszik át az Írásból, amelyek kapóra jönnek nekik, a folytatásra már nem emlékeznek, vagy nem akarnak emlékezni, mert esetleg, isten őrizz, kellemetlenül érintené a lelkiismeretüket.

Magyarország pont olyan, mint a lángos: a széle a legfinomabb, ropogós és ínycsiklandó, középen meg lapos, vékony, szinte átlátszó. A lángos középső része olyan, mint a Nagyalföld, a széle viszont úgy emelkedik ki ebből, mint a Kárpát-medencét körülvevő hegylánc csúcsai, így a magyar tévé időjárás-jelentéseiben a Kárpát-medence helyett nyugodtan beszélhetnének a Kárpáti-lángos esőiről, szélviharairól, légköri frontjairól és a hőmérsékletéről.

Az osztrákoknak nemcsak a bécsi szelethez, a réteshez és a fröccshöz van tehetségük, hanem a történelmi bûnök relativizálásához, sőt visszájára fordításához is kiváló érzékük van, így képesek voltak mind az I. világháború, mind Hitler áldozatának beállítani magukat, a pufók apóka, Ferenc József pedig, akit mai szemmel már háborús bûnösnek kellene tekinteni, még mindig megmarad mesealaknak, operettfigurának, akiről régi képeslapok, csokoládék, marcipánok és más hasonlók jutnak eszünkbe.

A magyar búskomorságnak és életuntságnak elsősorban a zöldségek esnek áldozatul - a frissesség, az egészség és a könnyedség szinonimái. A zöldségeket meg kell gyilkolni, le kell mészárolni, mint az állatokat; mindenből, ami élő, amiben vitaminok vannak, ki kell pucolni az életet, az egészséget, aztán ecetbe kell fullasztani vagy zsíros-lisztes rántásba kell fojtani. A zöldség magyar változata a főzelék.

Az internetes boltok teljes magyar harci felszerelést árusítanak, ebben pont úgy nézhetünk ki, mint az ősök 896-ban, csak arra nem kapunk választ, honnan jöttünk, kik vagyunk és hová tartunk.

Az időt átélni kell, nem pedig megspórolni, mert előbb-utóbb kiderül, hogy a lét inflációja amúgy is felfalja a megspórolt időt.