Magyarország pont olyan, mint a lángos: a széle a legfinomabb, ropogós és ínycsiklandó, középen meg lapos, vékony, szinte átlátszó. A lángos középső része olyan, mint a Nagyalföld, a széle viszont úgy emelkedik ki ebből, mint a Kárpát-medencét körülvevő hegylánc csúcsai, így a magyar tévé időjárás-jelentéseiben a Kárpát-medence helyett nyugodtan beszélhetnének a Kárpáti-lángos esőiről, szélviharairól, légköri frontjairól és a hőmérsékletéről.

Kapcsolódó idézetek

1. Annak, aki jól ismeri Magyarország részeinek képét, tájainak gazdagságát, városainak jellegét, a hazai föld szebb lesz, tágasabb lesz, nagyobb lesz, tehát kedvesebb is lesz. Több féltése és több terve fog kapcsolódni ehhez a szóhoz: Magyarország. E több féltés és több terv, több védenivaló és több alkotnivaló elemeiből tevődik össze az, amit a szó legtisztább értelmében nevezhetünk hazafiságnak.
2. Nagy magyar télben picike tüzek, Soh`se volt olyan máglya, Mintha most ez a sok-sok titkos láng Összefogna egy láncba...! Az égig, a csillagos égig érne, És minden idegen rongy benne égne! Reményik Sándor
3. Csodálattal tölt el engem a természet, Bár nem minden évszak vonzza lelkemet: Búra hangol a tél sívó pusztasága, Míg örömre gyújt a zengő kikelet; Ámde még a tél is, ha itthon borul rám, Idegen tavasznál kedvesebb nekem, Mert én a hazámat, szép Magyarországot, Az egész világnál jobban szeretem! Jakab Ödön
4. Tulajdonképpen micsoda lappangó, rejtett, megbízható boldogság ez, velük lenni. Igazán kinyalhatják a fenekemet, de ha ez a vén marha most beleesne a korlátról a vízbe, utána ugranék, mint a mindennapi kenyeremért. Nem is a szép szeméért. De hát össze vagyunk kötözve, s még csak nem is úgy, mint a hegymászók vagy a szeretők, nem azzal a részünkkel, amelyiknek neve, honossága, lakcíme van, s tesz-vesz, szerepel, ugrál a világban, hanem igazában nagyobbik részünkkel vagyunk összekötözve, amelyik nézi mindezt. Tejsav vagy gyanta, valami kitermelődött izomlázból, sebekből, sárból, hóból, életünk gyalázatából és csodáiból; valami kenyérízû, ami nélkül most már nehéz volna meglenni. Ottlik Géza
5. Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy terûletén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén. Van rajta bérc, amely tekintetet vét A Kaszpi-tenger habjain is túl, És rónasága, mintha a föld végét Keresné, olyan messze-messze nyúl. Petőfi Sándor
6. Az élet olyan, mint egy törékeny láng a szélben: néha mások kezének kell megóvnia, amikor legerősebben fúj a szél. De nem mindig egyértelmû, kinek van szüksége segítségre. A lényeg, hogy ott legyünk, amikor szükség van ránk, legyen az egy megtartó váll a viharban vagy csak egy csésze forró tea a szélvész végén.
7. Szép-e Budapest? Hát hogyan is lehet kérdezni? Persze, hogy szép. Csakhogy csupán... távolról. Közelről nézve, jól megtekintve, teremtőm! A fekvése, hegyei, völgyei alakulása, a széles Duna, a pesti háztenger, azon túl a távolba nyúló mérhetetlen síkság megkapók, elbájolók. De ne nézzünk meg semmit apróra. Mert akkor látni fogjuk, hogy hegyei jórészt kopárok, völgyei víztelenek, a háztenger valójában csupa tégla- és vakolattenger, kert, park, lomb nélkül, s a végtelen síkság épp oly végtelenül egyhangú, kietlen, fátlan pusztaság, mint egy kanzaszi nagy farm. Fodor József (orvos)
8. Létünk olyan, mint a vonuló őszi felhők, A lényeg születését és halálát látni olyan, mint egy tánc látványa, Egy emberöltő annyi, mint egy fényvillanás az égen, Úgy elsuhan, mint a hegyi patak a meredek hegyoldalon. Buddha
9. Létünk olyan, mint a vonuló őszi felhők, A lényeg születését és halálát látni olyan, mint egy tánc látványa, Egy emberöltő annyi, mint egy fényvillanás az égen, Úgy elsuhan, mint a hegyi patak a meredek hegyoldalon. Buddha
10. Skagen (...) az ország északi részén van két tenger találkozásánál. (...) Kimentünk a tengerpartra, és jobbra mutatott, a Balti-tenger felé. A tenger nagyon szép és nagyon kék ott. Az áramlás nyugati irányú ott. Aztán balra mutatott, az Északi-tenger felé. Az is nagyon szép és nagyon kék, csak az áramlás keleti irányú. Aztán középre mutatott, és azt mondta, hogy ez a tökéletes kapcsolat. Nézhetünk jobbra, nézhetünk balra, és mindkét tenger ott van, és ha középen találkoznak is, mindig önmaguk maradnak, sosem vesznek bele egymásba.