Kurt Cobain

Õk azért nevetnek rajtam, mert más vagyok. Én azért nevetek rajtuk, mert mind ugyanolyanok.

A punk zenei szabadság. Amikor azt mondhatsz, tehetsz és játszhatsz, amit akarsz. (...) A `nirvana` szó a fájdalomtól, szenvedéstől és a külső világtól való szabadságot jelenti, és ez elég közel van ahhoz, amit én punk rock-nak hívok.

Inkább utáljanak azért, aki vagyok, mint hogy szeressenek azért, aki nem.

Mindünkben van valami jó, és én azt hiszem, egyszerûen túlságosan szeretem az embereket, annyira, hogy az már (...) elszomorít.

Túlságosan is szeszélyes, hangulatember vagyok! Nincs már bennem szenvedély, és úgy emlékszem, jobb kiégni, mint elenyészni.

Azt hiszem, túl nagy árat kell fizetnünk néhány felejthetetlen pillanatért.

A legszebb napom az volt, mikor a holnap sosem jött el.

Csak egy narcisztikus fazon képes akkor értékelni a dolgokat, amikor már elmúltak.

Kicsit idiótának kellene lennem, hogy újra érezhessem azt az eufóriát, amit még gyerekként.

A túl sok gyakorlás olyan, mint a túl sok cukor.

Valamilyen szinten bárki, aki elég indíttatást érez, hogy alkosson és ne elvegyen, tiszteletet érdemel.

Mások személyiségének darabjait használom a sajátom összerakásához.

A szavak korántsem olyan fontosak, mint a zenéből, különösen az élő zenéből sugárzó energia.

Állandóan pozitívnak lenni annyi, mint mellőzni mindent, ami fontos, szent vagy értékes. Állandóan negatívnak lenni annyi, mint a nevetségesség és azonnali hiteltelenség fenyegetettségét érezni.

Amikor a zene a kontextus, akkor nem lehet arra számítani, hogy a szavaknak ugyanaz lesz a jelentésük, mint a hétköznapi beszédben vagy a szótárakban.

Egy mûvésznek állandó tragédiára van szüksége, hogy teljes mértékben ki tudja magát fejezni a mûveiben.

Ez a társadalom elvesztette az érzékét, hogy megítélje, mi a mûvészet. A mûvészet bizonyos dolgok kifejezése. Ehhez a kifejezéshez pedig 100%-os szabadságra van szükség.

Nincs véleményem mindenkivel egyet tudok érteni.

Tudom, hogy zavart, alulmûvelt, két lábon járó közhely vagyok, de nincs szükségem többé ihletre, csak támogatásra.

A társadalom nagyobb részének tagjai, akik mindig is uralták és uralni fogják a kisebbséget, úgy születtek, hogy a szikrája sincs meg bennük a képességnek, hogy felfogják az igazságtalanságot. Ezek általában a kőbuta, átlagbéla utcaseprők (vagy ügyvédek). Ez nem az ő hibájuk, mivel fizikailag hiányzik az agyukból az a néhány különleges sejt, ami befogadna egy mindent megkérdőjelező öntudatot.