Ladislav Klíma

"Jó dolog mindent tudni" - mondják azok, akik semmit se tudnak.

Az elhamarkodott általánosítás gyenge lélekre vall: szívesen általánosítunk, mert kényelmes dolog; akkor is általánosítunk, ha tudjuk, hogy kárunkra lesz.

Kevés dologra szánja rá magát az ember oly nehezen, mint arra, hogy szembeszálljon az őt sújtó szenvedéssel.

A nemzetek, az országok és a politikusok minden férfias erényüket elvesztették: nem maradt más, csak az agyafúrtság, ti. a hazugság mûvészete - s az is hanyatlóban van.

A kör kezdőpontjához hasonlóan az igazság is mindenütt jelen van és sehol sincs.

A különösen kellemetlen affektusok, melyek folyományaként az ember pesszimistává válik, rendszerint csak kóros állapotokban alakulnak ki: betegségben, nehéz álomból ébredve, részvéttől áthatva stb.; sok ember persze tetőtől talpig egyetlen kóros állapot.

Az önhittség alapja az az illúzió, hogy épp olyan fontosak vagyunk az embereknek, mint önmagunknak.

Hogyha az emberek csak annyi gondot fordítanának jellemük tökéletesítésére, mint amennyit cipőjük tisztítására, milyen jól állna az emberiség ügye!

Akinek nincs mire büszkének lennie, az erkölcsösségére büszke. Megszokott jelenség, hogy minél értéktelenebb valaki, annál inkább kérkedik az erkölcsösségével.

A leghatásosabb eszköz a félelem ellen: azt kívánni, amitől félünk.

Aki nem áll készen arra, hogy bármelyik pillanatban meghaljon, nem méltó az életre.

Azt látjuk, amit látni kívánunk; jobb volna, ha ehelyett mindenkor azt tennénk, amit tenni kívánunk.

Létezik egy hivatás, az összes közül a legjövedelmezőbb, amelyet - hihetetlen! - szinte senki sem gyakorol... - az öntökéletesítés.

Minden új igazságot a lehető legdörgedelmesebben kell kinyilvánítani: aki szerényen és fenntartások sokaságával fogalmazza meg, rögtön a születésekor el is temette.

Egyetlenegy paraszt mindig többet ér tíz hivatalnoknál.

A diplomata az államférfi ellentéte: beszél és rábeszél és hajlong; az utóbbi pedig cselekszik, parancsol és egyenesen áll.

A legnagyobb találmány, melynek révén minden sár arannyá változtatható, már a világon van, szerelemnek hívják.

A büszke akkor megy el az életből, amikor akar; az emberek azonban hagyják, hogy úgy dobják ki őket belőle, akár a kocsmából.