Lafayette Ron Hubbard

A dolgozó nem csak egy dolgozó. A munkás nem csak egy munkás. A hivatalnok nem csak egy hivatalnok. Ezek az emberek élő, lélegző, fontos pillérek, akikre civilizációnk teljes szerkezete épül. Nem fogaskerekek egy óriási gépezetben. Õk maguk a gépezet.

A zûrzavar a butaság alapvető oka. A buta embernek minden zavaros, kivéve a nagyon egyszerû dolgokat. Így attól függetlenül, hogy mennyire okos valaki, ha az illető ismerné a zûrzavar anatómiáját, még okosabb lenne.

Az élet élésének, a túlélés magasabb szintjei felé való törekvésnek a lendülete maga az élet.

Az élet kölcsönhatáson és együttmûködésen alapuló erőfeszítés. Minden egyes élő organizmusnak megvan a maga szerepe más organizmusok túlélésében.

Szembesülnöm kell azzal a ténnyel, hogy elértük azt az egyesülési pontot, ahol a tudomány és a vallás találkozik, és most fel kell hagynunk annak tettetésével, hogy csak anyagi célokkal foglalkozunk.

Ne kövesse el azt a hibát, hogy azon az alapon kritizál valamit, hogy az összhangban van-e másvalaki véleményével, vagy sem. Az a fontos, hogy összhangban van-e az ön véleményével, vagy sem. Egyezik-e azzal, amit ön gondol?

Ebben az univerzumban az egyetlen tényleges gyógyító tényező a szellem.

Az igaz az ön számára, amit saját maga megfigyelt. És ha ezt elveszíti, akkor mindent elveszített.

Az igazság az, hogy mindaz a boldogság, amit ön valaha is el fog érni, önben rejlik.

Az az ember, aki nem küzd néha, halott.

Mindaz, amit elfelejtünk, soha be nem gyógyuló seb marad, ha kétségbeesés társul hozzá.

Az igazság mindig furcsább, mint a fikció.

Minden terv, bármilyen átgondolatlan is, bátran végrehajtva többet ér, mint a tétlenség.

A férfi felelős a fennálló világért, ennek mûködéséért és szerkezetéért. A nő feladata az, hogy az emberek személyiségével és gyermekeivel törődjön. A jövő nemzedékének szinte egyedüli őrzőjeként sokkal nagyobb tiszteletre jogosult, mint az a rabszolgahelyzet, amit a múltban betöltött. Nem elvakult utópikus gondolat, hogy a nő az eddig elfoglalt helyénél magasabbra emelhető. És magasabbra is kell emelni, ha a holnap nemzedékének gyermekkorát emberhez méltóvá kívánjuk tenni, ha az otthonokban békességet és nyugalmat szeretnénk látni s ha társadalmi haladást óhajtunk.

Ha valaminek ismerjük az okát, akkor többnyire kivédhetjük a következményeket.

Egy ember oly mértékben válik gonosszá, amilyen mértékû volt az ellene irányuló romboló hatás.

A haladás onnan ered, hogy szabad szellemû emberek kérdéseket tesznek fel a természetnek, s nem abból, hogy a hajdani mûveket idézgetik és újragondolják a régmúlt időkben már elgondoltakat.

A fájdalom nagyon mulandó dolog. Az öröm viszont időtálló, mint a bronz. (Félre ne értsék: nem költészet ez sem, hanem tudomány.) A fizikai fájdalom különösebb erőfeszítés nélkül eltûnik; a kellemes vagy csak semleges tapasztalatok viszont oly erősen rögzülnek az elmében, hogy semmiféle általunk ismert eljárás nem képes ezeket elmozdítani. Nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy megvizsgáljuk, az örömteli emlékek milyen tartóssággal rögzülnek. Azt találtuk, hogy állandósulnak; a fájdalom ellenben mulandó.

Az ember nem az ellenségei áldozata, hanem a barátaié.

A boldogság a nem ismeretlen akadályok legyőzéséből és a nem ismeretlen célok felé való törekvésből, valamint az öröm feletti elmélkedésből vagy az öröm megéléséből származik.